Gévaudan ritkán lakott, erdős vidéknek számított Dél-Franciaországban, ahol a helyiek mindennapjai szorosan kötődtek az állattartáshoz és a földműveléshez. 1764 nyarán azonban egyre több hír érkezett eltűnő haszonállatokról, majd rövidesen embereket is támadások értek.
A túlélők és szemtanúk eltérően írták le a támadó állatot. Többen egy farkasnál nagyobb, vöröses vagy szürkés bundájú ragadozóról beszéltek, amelynek hátán sötét csík húzódott. Mások hiénához, nagymacskához vagy medvéhez hasonlították, idővel pedig olyan történetek is elterjedtek róla, amelyek már természetfeletti képességekkel ruházták fel.
A támadások híre hamarosan egész Franciaországban elterjedt. A korabeli sajtó egyre részletesebben foglalkozott az esettel, a királyi udvart pedig mind több kritika érte, amiért nem sikerült véget vetni a vérengzésnek.
XV. Lajos 1765-ben hivatásos farkasvadászokat küldött Gévaudanba, később pedig François Antoine-t, saját fegyverhordozóját és tapasztalt vadászát is megbízta az állat elejtésével. A király jelentős pénzjutalmat ajánlott fel annak, aki végez vele, miközben helyiek és katonák is átfésülték a vidéket.
Antoine 1765 őszén lelőtt egy nagy szürke farkast, amelyet több túlélő is támadóként azonosított. Az állatot kitömték és Versailles-ba vitték, decemberben azonban ismét halálos támadásokról érkeztek hírek. A hajtóvadászat során rengeteg farkast öltek meg, a vérengzésnek mégsem sikerült véget vetni.
Az események 1767 júniusában új fordulatot vettek, amikor egy helyi vadász, Jean Chastel lelőtt egy farkasszerű állatot. Ezt követően megszűntek a támadások. A tetemet megvizsgáló orvos a megszokottnál nagyobb, farkasra emlékeztető állatot írt le, pontos faját azonban nem tudta meghatározni.
Az elmúlt évszázadokban több elmélet is született arról, milyen lény állhatott a gévaudani esetek hátterében. A feltételezések között egy vagy több farkas, hiéna, oroszlán és más nagytestű ragadozó is szerepelt. Később még az is felvetődött, hogy emberi közreműködés sem zárható ki. A gévaudani bestia kilétére így több mint 250 év elteltével sincs biztos válasz.
Olvasd el ezt is!