A vizsgált koponyán látható törések egyértelműen arra utalnak, hogy a férfi fejét hatalmas erejű ütés érte, amely könnyen végzetes lehetett volna. A csontfelszínen mégis gyógyulásra utaló nyomok figyelhetők meg: olyan szöveti átalakulások, amelyek csak hetek, sőt akár hónapok elteltével alakulnak ki. Mindez arra utal, hogy a sérülés után nemcsak életben tartották, hanem hosszú ideig gondosan ápolták is a férfit.
Bár a vizsgált férfi nem esett át ilyen műtéten, a kutatók tanulmányukban azt feltételezik, hogy a közösség hasonló fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő módszereket alkalmazhatott a gyógyulása során, mint amelyeket a trepanációkhoz használtak.
Ami azonban talán a legbeszédesebb: a szerzők szerint a sérült „agyának integritása kérdéses lehetett”, vagyis jó eséllyel maradandó károsodást szenvedett a baleset során. Ennek ellenére tovább élt, amely egyúttal azt jelenti, hogy környezete nem hagyta magára, hanem szüntelenül gondoskodott róla.
Olvasd el ezt is!