A Chrysomallon squamiferum néven ismert állatot angolul többek között „volcano snail”, azaz vulkáncsiga, illetve „sea pangolin”, vagyis tengeri tobzoska néven emlegetik. Utóbbit könnyű megérteni, ha közelebbről megnézzük: lábának két oldalát több száz apró, kemény pikkely, úgynevezett szklerit borítja.
A különleges csiga az Indiai-óceán mélytengeri hidrotermális kürtőinek környékén fordul elő, kilométerekkel a tenger felszíne alatt. Ezekből a kürtőkből ásványi anyagokban gazdag, rendkívül forró víz tör elő, így az itt élő állatoknak egészen szélsőséges körülményekhez kellett alkalmazkodniuk. A pikkelyeslábú csiga egyik legkülönlegesebb tulajdonsága éppen ehhez kapcsolódik. Házának három különböző rétege van. A vasban gazdag élőhelyeken élő példányoknál a külső, fekete réteg vas-szulfidokat tartalmaz, alatta egy vastag szerves réteg található, amely többek között a fizikai behatások ellen nyújt védelmet és a hő elvezetésében is szerepet játszik. A legbelső réteg kalcium-karbonátból áll. A vas azonban nemcsak a házán jelenik meg.
A csiga belső felépítése legalább annyira különös, mint a külseje. Szíve testtérfogatának körülbelül 4 százalékát teszi ki, ami állati léptékben is jelentős méret. Ennek hátterében különleges életmódja áll. A pikkelyeslábú csiga táplálkozása ugyanis egyáltalán nem úgy működik, ahogyan azt a legtöbb állatnál megszoktuk. Emésztőrendszere erősen redukált, és táplálékának jelentős részét nem hagyományos evéssel szerzi meg. Egy rendkívül nagy nyelőcsőmirigyben szimbiózisban élő baktériumokat fenntart, amelyek kemoszintézis segítségével állítanak elő szerves anyagokat. A csiga ezekre a mikroorganizmusokra támaszkodik energia- és tápanyagszükséglete kielégítésében.
A pikkelyeslábú csiga viselkedését nehéz megfigyelni, hiszen élőhelye az ember számára rendkívül nehezen hozzáférhető. Az Indiai-óceán mindössze néhány hidrotermális kürtőmezőjén figyelték meg. Természetes ellenségei között más csigák és rákok is vannak. Bár különleges háza és pikkelyei bizonyos védelmet nyújthatnak, páncélja nem teszi sebezhetetlenné. Szaporodásáról és élettartamáról is sok a megválaszolatlan kérdés. Ritkasága és nehezen megközelíthető élőhelye miatt a kutatók csak korlátozottan tudják természetes környezetében vizsgálni, fogságban pedig különösen nehéz életben tartani. Annyi azonban már most biztos, hogy a pikkelyeslábú csiga a mélytenger egyik legkülönösebb lakója: egy állat, amelynek evolúcióját olyan extrém környezet formálta, hogy még vasvegyületeket is képes beépíteni saját „páncéljába”.
Olvasd el ezt is!