Ezért harcolnak csigákkal középkori lovagok a korabeli képeken

A középkori illuminált kéziratok nemcsak tartalmuk miatt érdekesek. A margóikon látható színes illusztrációk apró figurákat és groteszk jeleneteket ábrázoltak, amelyek néha teljesen eltértek a szöveg tartalmától. Az egyik legérdekesebb, többször is megjelenő jelenet az, amikor lovagok és csigák harcolnak egymással.

Az 1960-as években Lilian Randall művészettörténész arra próbálta megtalálni a választ, hogy miért tűnnek fel ilyen gyakran ezek az alkotások. Kutatásai során huszonkilenc, 1290 és 1310 között készült kéziratot nézett át, melyeken több mint hetven, csigával harcoló hőst azonosított. A rajzok néha kapcsolódtak a szöveghez, máskor teljesen függetlenek voltak. Randall szerint a csigák akár a lombardokat is szimbolizálhatták.

A germán nép egy időre megszállta Itáliát, ám 772-ben súlyos vereséget szenvedtek Nagy Károlytól, ami hosszú időre megbélyegezte hírnevüket. A későbbi évszázadokban pénzkölcsönzőként és zálogház-tulajdonosként dolgoztak. Randall szerint a csiga egy szimbolikus sértés: az állatok visszahúzódnak házaikba, ha veszélyt éreznek, ráadásul nyálkásak is. Sokan így tekinthettek a lombardokra is. Ez a motívum elterjedt a mintakönyvekben is, amelyek segítették a másolókat a rajzok elkészítésében.

Bár nem tudni pontosan, hogy a puhatestűek mit szimbolizálhattak, az elméletek szerint az idő lassúságára vagy a hatalom elszigeteltségére is utalhattak. A margók díszítése lehetőséget adott az írnokoknak, hogy humorral, fantáziával és önreflexióval egészítsék ki a szöveget. A rajzok gyakran abszurdak voltak, de egyben társadalmi kommentárként is szolgáltak, a világ igazságtalanságait figurázták ki. Hasonló, szimbolikus jelentése volt a középkori babaábrázolásoknak is: mint írtunk róla, elsősorban vallási okok miatt néz ki a legtöbb csecsemő úgy a korabeli képeken, mint egy középkorú férfi.