
Mária Anna bajor hercegnő házassága generációkra megátkozta az európai uralkodóházakat
Egy esküvő, tizenöt gyermek és egy családfa, amely néhány nemzedék alatt szinte önmagába fordult. Mária Anna bajor hercegnő utódai Európa legfontosabb trónjaira kerültek, a dinasztikus sikernek viszont súlyos ára volt. A közeli rokonok között újra és újra megkötött házasságok idővel egész uralkodói ágak fennmaradását veszélyeztették.
Mária Anna 1551-ben született Münchenben, a Wittelsbach- és a Habsburg-ház leszármazottjaként. Már gyermekkorától arra készítették, hogy házasságával családja politikai érdekeit szolgálja, ezért nyelveket, zenét és udvari ismereteket tanult, emellett szigorú katolikus nevelést kapott. 1571-ben ment feleségül II. Károlyhoz, Belső-Ausztria főhercegéhez. A pár első unokatestvéri rokonságban állt, így a frigyhez pápai felmentésre is szükség volt. A házasság megerősítette a bajor Wittelsbachok és a Habsburgok szövetségét, Mária Anna pedig Grazba költözött, ahol hamar komoly befolyásra tett szert az udvarban.
A főhercegné tizennyolc év alatt tizenöt gyermeknek adott életet. Többen közülük Európa legfontosabb uralkodócsaládjaiba házasodtak be: fia, II. Ferdinánd később német-római császár lett, lánya, Anna a lengyel király felesége, Margit pedig Spanyolország királynéja lett. Utódai között találjuk IV. Fülöp spanyol királyt, XIV. Lajos francia uralkodót és a spanyol Habsburg-ház utolsó királyát, II. Károlyt is.
Mária Anna gyermekei így szinte egész Európát behálózták, a családfa azonban egyre zártabbá vált. A Habsburgok generációkon keresztül közeli rokonaik közül választottak házastársat, hogy a birtokokat, címeket és politikai szövetségeket a dinasztián belül tartsák. Ugyanazok az ősök ezért újra és újra megjelentek az utódok családfájában. Ennek legsúlyosabb következményei a spanyol Habsburgoknál jelentkeztek. A kutatások szerint a dinasztián belüli, egymást követő rokonházasságok miatt egyre gyakoribbá váltak az öröklődő betegségek, a gyermekhalandóság és a termékenységi problémák. A folyamat végül II. Károlyban csúcsosodott ki, aki súlyos betegségekkel küzdött, és utód nélkül halt meg 1700-ban. Halálával kihalt a Habsburg-ház spanyol ága, írja az in.hu.
A hercegnő 1608-ban halt meg Grazban. Addigra gyermekei és unokái már Madridtól Varsóig Európa trónjain ültek. Öröksége egyszerre mutatja meg a dinasztikus házasságok erejét és veszélyét: családja koronákat szerzett, birodalmakat kötött össze, végül viszont éppen a túl szoros rokoni háló sodorta veszélybe az egyik legerősebb uralkodóházat.
Olvasd el ezt is!