Az elfeledett Habsburg-hercegnő, akivel a dinasztia belterjessége végzett
Ha szóba kerül a Habsburgok belterjes házasodási gyakorlata, a legtöbben II. Károly spanyol királyra gondolnak. A genetikai kutatások szerint azonban volt valaki, akinek családfájában még nála is szorosabban fonódtak össze a rokoni szálak. Habsburg Mária Antónia osztrák főhercegnő mindössze 23 évet élt, rövid élete mégis közvetve hozzájárult Európa egyik legpusztítóbb örökösödési háborújához.
A Habsburg-dinasztia évszázadokon át igyekezett saját családján belül tartani a hatalmat és a vagyont. Ennek ára azonban generációról generációra nőtt. A modern genetikai vizsgálatok szerint Mária Antónia osztrák főhercegnő volt a család belterjességének egyik legszélsőségesebb példája.
A kutatók által használt belterjességi együttható azt mutatja meg, mekkora az esélye annak, hogy egy ember ugyanannak az ősnek a génjeit örökölte mindkét ágon. Mária Antónia értéke 0,3053 volt. Összehasonlításképpen: egy testvérpár gyermekénél ez az érték 0,25 körül alakulna, míg II. Károly spanyol király esetében 0,254-et mértek.
Mária Antónia édesanyja a művészettörténetből is ismert Margit Terézia volt, Diego Velázquez híres Az udvarhölgyek című festményének központi alakja. Margit Terézia IV. Fülöp spanyol király és unokahúga, Mária Anna osztrák főhercegnő gyermekeként született. Tizenöt évesen férjhez adták nagybátyjához, I. Lipót német-római császárhoz. Margit Terézia hat év alatt hat terhességen ment keresztül, négy gyermeket szült, közülük pedig csak Mária Antónia érte meg a felnőttkort. Az édesanya 1673-ban, huszonegy évesen halt meg, amikor már a hetedik gyermekét várta.
Kezdetben ő volt I. Lipót egyetlen életben maradt gyermeke, ám féltestvérei, József és Károly születésével háttérbe szorult az udvarban. Kortársai visszahúzódó, vallásos és művelt fiatal nőként írták le, aki szüleihez hasonlóan rajongott a zenéért.
Mária Antónia jelentősége messze túlmutatott személyén. Nagybátyja, II. Károly spanyol király betegeskedett, és egyik házasságából sem született gyermeke. Emiatt a főhercegnő már kisgyermekként a hatalmas Spanyol Birodalom egyik legfontosabb örökösjelöltjévé vált. Jogot formálhatott volna Spanyolországra, a Spanyol-Németalföldre, Nápolyra, Szicíliára, Milánóra, a Fülöp-szigetekre, valamint Közép- és Dél-Amerika jelentős részére, ezért Európa nagyhatalmai minden lépését árgus szemmel figyelték.
Tizenhat évesen azonban apja arra kényszerítette, hogy mondjon le spanyol öröklési jogairól féltestvérei javára. A dokumentum jogi érvényességét Spanyolország később elutasította, ez a vita pedig évekkel később fontos szerepet játszott a spanyol örökösödési válságban.
1685-ben feleségül ment II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemhez. A házasság politikailag előnyös volt, személyes szempontból azonban kudarcnak bizonyult. A férj katonaként és politikusként sokkal inkább a hadjáratok és udvari kalandok világában érezte otthon magát, mint a családi életben. Kortárs források szerint számos szeretőt tartott, ráadásul a házaspár között kevés közös vonás akadt. Mária Antónia első két fia röviddel születésük után meghalt. Harmadik gyermeke, József Ferdinánd 1692 októberében jött világra, ám az öröm rövid ideig tartott.
A szülést követően a főhercegnő állapota gyorsan romlani kezdett. A korabeli leírások mély melankóliáról beszélnek, de a történészek szerint gyermekágyi fertőzés is állhatott a háttérben.
Mária Antónia végül 1692. december 24-én hajnalban halt meg Bécsben. Ekkor huszonhárom éves volt, fia pedig mindössze nyolchetes.
József Ferdinánd édesanyja halála után a spanyol trón egyik legesélyesebb várományosa lett. A nagyhatalmak kompromisszumos megoldásként tekintettek rá, mert nem jelentett egyértelmű győzelmet sem a Habsburgok, sem a Bourbonok számára. 1698-ban a hágai egyezmény őt nevezte meg a spanyol örökség első számú várományosának. A terv azonban összeomlott, amikor a kisfiú hatéves korában váratlanul meghalt. A hivatalos magyarázat himlőt vagy tífuszt említett, de már kortársai között is felmerült a mérgezés gyanúja.
II. Károly 1700-ban bekövetkezett halála után kitört a spanyol örökösödési háború. A konfliktus tizenhárom éven át tartott, és a becslések szerint mintegy 700 ezer ember életét követelte. A történet egyik legkülönösebb alakja mégis az a fiatal főhercegnő, akinek nevét ma is alig ismerik. Mária Antónia életében szinte minden összeért, ami a Habsburgok történetét meghatározta – a dinasztikus házasságok, a genetikai következmények, a korai halálozás és a birodalmi örökségért folytatott küzdelem.
Olvasd el ezt is!