Clara Bow 1905. július 29-én született New Yorkban. Édesanyja, Sarah korábban két gyermekét is elveszítette csecsemőkorukban, Clara születése pedig szintén komplikációkkal járt. Sarah tinédzserként ráadásul kizuhant egy második emeleti ablakból, később pedig rohamokkal és pszichés problémákkal küzdött. Ahogy Clara idősebb lett, anyja állapota és vele szembeni ellenségessége is egyre súlyosabbá vált.
Bow már fiatalon arról álmodott, hogy kitör addigi életéből és híres lesz. Édesanyja azonban egyáltalán nem támogatta: a beszámolók szerint egyszer azt mondta neki, inkább látná holtan, mint hollywoodi sztárként. Clara ennek ellenére elindult a színészi pályán, és hamar kitűnt a tömegből. Lángvörös haja, hatalmas szeme és rendkívül kifejező arca védjegyévé vált, jellegzetes sminkjét pedig nők tömegei utánozták. Népszerűsége akkora volt, hogy a vörös haját utánzó rajongók miatt a henna eladásai állítólag megháromszorozódtak. Az igazi áttörést az 1927-es Az (It) hozta meg számára. A film sikere után Bow-ra ragadt az „It Girl” elnevezés, amely később a különleges kisugárzással rendelkező, divatos fiatal nő szinonimájává vált.

Bow sikerei ellenére nem illett bele könnyen a korabeli hollywoodi stúdiórendszerbe. A vezetők és rendezők közül többen lekezelően beszéltek róla, miközben filmjei hatalmas népszerűségnek örvendtek. Szerepelt az 1927-es Szárnyak (Wings) című alkotásban is, amely később a legelső Oscar-gálán elnyerte a legjobb filmnek járó díjat is. A korszak egyik legismertebb sztárjaként magánélete is állandó témát szolgáltatott a sajtónak. Több viharos kapcsolatot tulajdonítottak neki, többek között Gary Cooperrel és a Drakulaként világhírűvé váló Lugosi Bélával is.

Hollywood az 1920-as évek végén gyökeresen átalakult: megérkeztek a hangosfilmek. Sok némafilmsztár karrierje ekkor ért véget, és gyakran Clara Bow-t is közéjük sorolják, akinek elsősorban nem a brooklyni akcentusa vagy a közönség elutasítása jelentette a problémát. Hangosfilmjei továbbra is sikeresek voltak, maga Bow viszont nehezen viselte az új munkamódszert. Merevnek és korlátozónak érezte a hangosfilmezést, a mikrofonok jelenléte pedig feszültté tette. Eközben magánéleti nehézségei is fokozódtak. 1931-ben korábbi titkárnője, Daisy DeVoe ellen indított eljárást, akit azzal vádolt, hogy szabálytalanul kezelte a pénzügyeit. A tárgyaláson azonban Bow magánélete is nyilvánosságra került, a bulvárlapok pedig egyre vadabb történeteket közöltek róla. A botrányok és a rá nehezedő nyomás végül idegösszeomláshoz vezettek, Bow szanatóriumba került, majd kérésére a Paramount elengedte a szerződéséből. Mindössze 25 éves volt.
Bow legsúlyosabb gyerekkori traumájáról csak később beszélt részletesebben. Elmondása szerint 1922 februárjában arra ébredt, hogy édesanyja egy henteskéssel áll mellette, és a torkánál tartja a pengét. Clarának sikerült elmenekülnie és lefegyvereznie az anyját, akit ezután bezárt egy helyiségbe. Másnap Sarah állítólag semmire sem emlékezett. Bow számára azonban az élmény kitörölhetetlen maradt. Amikor később megpróbált beszélni az esetről, arról számolt be, hogy még a felidézése is elviselhetetlen számára.
Bow 1931-ben hozzáment Rex Bell színészhez, akivel két gyermekük született. Bár néhány évvel később rövid időre visszatért a filmvászonra, végül felhagyott a színészettel. Az 1940-es évekre egyre inkább visszavonult a nyilvánosságtól. 1949-ben ismét intézeti kezelésre szorult, ahol az orvosok skizofréniát diagnosztizáltak nála, és sokkterápiának is alávetették.
Clara Bow ezt követően hosszú éveket töltött visszavonultan. 1965-ben, 60 éves korában szívrohamban halt meg. Halála idején egykori hírneve már jelentősen megkopott, később azonban újra felfedezték munkásságát. Ebben egy másik némafilmsztárnak, Louise Brooksnak is szerepe volt: a beszámolók szerint ő kérte számon Kevin Brownlow filmtörténészen, hogy miközben róla teljes fejezetet írt, Bow jelentőségét szinte figyelmen kívül hagyta. Brownlow később egy dokumentumfilmjében már külön részt szentelt Clara Bownak, hozzájárulva ahhoz, hogy Hollywood első „It Girlje” ismét helyet kapjon a filmtörténetben.
Olvasd el ezt is!
