Enea Silvio Piccolomini 1405. október 18-án született Corsignanóban, a mai Pienzában, egy elszegényedett sienai nemesi család gyermekeként. 1423-ban Sienába költözött, ahol jogot és klasszikus irodalmat tanult, majd Firenzében kapcsolatba került a korszak jelentős humanistáival. Már fiatalon erősebben vonzotta az irodalom, mint a jogi pálya, ezért latin nyelvű költeményeket is írt.
Tehetségét hamar elismerték. III. Frigyes 1442-ben Frankfurtban költővé koronázta, később pedig helyet ajánlott neki a császári kancellárián. Piccolomini ekkoriban továbbra is aktívan foglalkozott szépirodalommal. 1443-ban megírta Chrisis című komédiáját, egy évvel később pedig elkészült legismertebb szerelmi története, a Historia de duobus amantibus (Két szerelmes históriája).
Az 1444-ben született történet Sienában játszódik. Főszereplője Lucretia, egy férjes nemesasszony, aki beleszeret Euryalusba, a császári udvar egyik tagjába. A kapcsolatuk eleinte levelezésen keresztül bontakozik ki, majd titkos találkozások követik egymást. A szövegben a testi vonzalom is nyíltan megjelenik, ezért a történet a korszak szerelmi irodalmának merészebb darabjai közé tartozott. A történet végül tragikusan zárul. Euryalusnak el kell hagynia Sienát, Lucretia pedig képtelen feldolgozni a távozását. Egyre mélyebb bánatba süllyed, megbetegszik, majd meghal. Amikor Euryalus értesül a történtekről, gyászolni kezdi szerelmét, később azonban visszatér korábbi életéhez és megházasodik.
A szerző részletesen ábrázolja a vágyat, a féltékenységet és a bizonytalanságot, miközben a szereplőknek folyamatosan számolniuk kell kapcsolatuk következményeivel. A levelek fontos szerepet töltenek be a cselekményben, ezért a művet az episztoláris regény korai előzményei között is szokás említeni.
Piccolomini magánélete sem felelt meg annak az életformának, amelyet később egyházi vezetőként képviselt. Fiatalabb éveiben több kapcsolatáról tudunk, és a fennmaradt források szerint legalább két, házasságon kívül született gyermekéről is tudunk. Az 1440-es évek közepére azonban szemlélete fokozatosan megváltozott.
1446-ban megkezdte egyházi pályáját, 1447-ben trieszti püspök lett, 1450-ben pedig Siena püspökévé nevezték ki. Hat évvel később bíborossá emelték, 1458. augusztus 19-én pedig II. Piusz néven pápává választották. Ekkorra már távol került fiatalkori életmódjától és irodalmi témáitól. Az átalakulás nem egyik napról a másikra történt.
II. Piusz későbbi pályája így éles kontrasztban áll fiatalkorával. A szerelmi költeményeket és erotikus részletekben gazdag prózát író humanista néhány évtizeddel később a katolikus egyház vezetője lett, miközben korábbi életétől fokozatosan elfordult.
Olvasd el ezt is!