6 híres történelmi tévhit, amit még ma is rengetegen elhisznek

Az amerikai függetlenségi háború egyik legismertebb előzményeként emlegetett bostoni teadélutánról sokan úgy tanulták, hogy a gyarmatosítók egy új teaadó ellen lázadtak fel. Valójában a brit parlament 1773-as Tea Actje nem vezetett be új adót. A törvény a pénzügyi nehézségekkel küzdő Brit Kelet-indiai Társaságnak kedvezett: lehetővé tette, hogy közvetítők nélkül, olcsóbban értékesítse a teát az amerikai gyarmatokon. Ez valóban érzékenyen érintette a helyi kereskedőket és csempészeket, de a tiltakozás ennél jóval többről szólt. A gyarmatosítók azt is sérelmezték, hogy a brit parlament úgy vet ki rájuk adókat, hogy közben nincs képviseletük benne. A bostoni teadélután így egyszerre volt gazdasági és politikai tiltakozás.

A történetet gyakran így mesélik el, a valóság azonban ennél árnyaltabb. Rosa Parks nem azért tagadta meg a buszsofőr utasítását, mert valaki kizárólag az ő ülőhelyére pályázott. 1955. december 1-jén Parks a fekete utasok számára kijelölt rész első sorában ült. Miután a fehéreknek fenntartott helyek megteltek, a sofőr arra utasította őt és a mellette ülő fekete utasokat, hogy álljanak fel, mert a szegregáció szabályai szerint fehér és színesbőrű utas nem ülhetett ugyanabban a sorban. Parks ezt tagadta meg. Döntése ráadásul nem hirtelen felindulásból született: régóta aktív szerepet vállalt a polgárjogi mozgalomban.

Az ázsiai–amerikai történelem kezdetét sokan a 19. századi kínai bevándorláshoz kötik, pedig a mai Egyesült Államok területén már évszázadokkal korábban is megjelentek ázsiai származású emberek. A történészek többsége egyetért abban, hogy filippínó tengerészek már 1587-ben eljutottak a mai Kalifornia partjaihoz spanyol hajókon. Később Louisiana partvidékén létrejött a Saint Malo nevű halásztelep, amelyet gyakran az Egyesült Államok legrégebbi ismert állandó ázsiai közösségeként említenek. A település eredetének egyes részletei vitatottak, a filippínók korai jelenléte azonban jól dokumentált.

Ahogy a BuzzFeed is írja, kevés történelmi legenda él olyan makacsul, mint hogy Kolumbusz azért hajózott nyugatra, hogy bebizonyítsa: a Föld gömbölyű. Csakhogy ezt a 15. század végén a művelt európaiak már régóta nem vitatták. A valódi nézeteltérés nem a bolygó alakjáról, hanem a méretéről szólt. Az ókori görög tudósok már több mint kétezer éve felismerték, hogy a Föld gömb alakú, Eratoszthenész pedig meglepő pontossággal a kerületét is kiszámította. Kolumbusz kortársai sem azt kérdőjelezték meg, hogy a Föld gömbölyű-e, hanem azt, hogy nyugat felé hajózva valóban elérhető-e Ázsia. Ebben éppen Kolumbusz tévedett: jelentősen alábecsülte a távolságot. Ha Amerika nem fekszik útba, expedíciója nagy valószínűséggel nem ért volna célba.

Az amerikai hagyományban az 1621-es plymouthi lakomát tekintik az első hálaadásnak. Ez azonban inkább a későbbi nemzeti ünnep szimbolikus kezdete, mintsem az első ilyen esemény. Már 1565-ben, a floridai St. Augustine város megalapításakor hálaadó misét tartottak a spanyol telepesek, majd közös étkezést rendeztek a helyi őslakosokkal. Más korai hálaadó eseményekről is fennmaradtak feljegyzések, ezért attól függ a válasz, hogy vallási szertartást, aratási ünnepet vagy a mai amerikai Thanksgiving közvetlen előzményét tekintjük mérvadónak.

A történetben tényleg szerepel penész és egy véletlen felfedezés, a megpenészedett szendvics viszont csak egy később született legenda. Alexander Fleming skót bakteriológus 1928-ban baktériumtenyészeteket vizsgált londoni laboratóriumában, amikor észrevette, hogy egy véletlenül penésszel szennyeződött Petri-csészében a penész körül eltűntek a baktériumok. Ez vezetett a legelső és legismertebb antibiotikum, vagyis a penicillin felfedezéséhez. A gyógyszer azonban ekkor még nem állt készen. A hatóanyag tisztítása és ipari előállítása évekkel később Howard Florey és Ernst Boris Chain munkájának köszönhetően vált lehetővé, ezért 1945-ben hárman közösen kapták meg az orvosi Nobel-díjat.