A 19. század második felében, Viktória királynő uralkodása idején a brit arisztokrácia tagjai meghatározó szerepet játszottak az öltözködési szokások alakításában. A fényképezés elterjedésével és a képes újságok népszerűségének növekedésével az uralkodócsalád tagjainak megjelenését egyre többen követhették figyelemmel.
Dániai Alexandra 1863-ban ment feleségül Albert Eduárd walesi herceghez, a későbbi VII. Eduárd királyhoz. A fiatal hercegné hamar elnyerte a britek rokonszenvét, elegáns ruháit, frizuráit és ékszereit pedig számtalan nő igyekezett lemásolni. Népszerűsége azonban egy egészen váratlan divatjelenséget is elindított.
1867-ben, harmadik gyermekének születése körül a hercegné súlyos reumás lázban betegedett meg. Hónapokig tartó lábadozása után felépült, ám a betegség maradandó károsodást okozott a térdében, ezért élete hátralévő részében bicegve járt. A brit előkelő társaság néhány tagja azonban olyan elszántan követte Alexandra példáját, hogy szándékosan utánozni kezdte a járását. A jelenség hamarosan az Alexandra limp, vagyis az Alexandra-bicegés nevet kapta.
Az 1869-es újságbeszámolók szerint a hóbort Edinburgh utcáin is megjelent. Egy korabeli tudósítás három fiatal nőről számolt be, akik elegáns sétapálcával a kezükben, feltűnően bicegve sétáltak. Egy cipész állítólag eltérő magasságú sarkakkal ellátott cipőket is készített, hogy viselőik még könnyebben utánozhassák a hercegnét.
Alexandra számára a bicegés komoly nehézséget jelentett. Ruháit és mozgását is igyekezett úgy alakítani, hogy minél kevésbé legyen feltűnő az állapota. A szándékos sántítás divatja végül néhány év alatt eltűnt. Öltözködési stílusa azonban hosszú ideig meghatározó maradt. Előszeretettel viselt magas nyakú ruhákat és szorosan a nyak köré simuló nyakláncokat, amelyek szintén népszerűvé váltak a brit nők körében. 1901-ben, Viktória királynő halálát követően férje trónra lépett, Alexandra pedig királyné lett. Egészen 1925-ben bekövetkezett haláláig a brit királyi család egyik legkedveltebb tagja maradt.
Olvasd el ezt is!