II. György 1683-ban született Hannoverben, a mai Németország területén, és csak később került kapcsolatba a brit trónnal. Gyermekkorát súlyos családi botrány árnyékolta be. Szülei, Zsófia Dorottya és György Lajos házassága 1694-ben felbomlott, miután édesanyját házasságtöréssel vádolták meg. A nőt ezt követően az ahldeni kastélyba zárták, ahol élete hátralévő részét töltötte. Fiától is elszakították, így a későbbi király soha többé nem találkozhatott vele.
György magánélete kezdetben szerencsésebben alakult. Apja egy svéd hercegnőt szemelt ki számára, ő azonban 1705-ben inkognitóban látogatott el az ansbachi udvarba, hogy megismerje Karolina hercegnőt. A történet szerint azt szerette volna megtudni, hogy a fiatal nő valóban kedveli-e őt és nem csupán a rangja miatt érdeklődik iránta. A találkozás szerelemhez vezetett, és a pár még ugyanabban az évben összeházasodott.
Házasságuk nem sokkal később komoly próbatételen ment keresztül. Első gyermekük születése után Karolina himlős lett, György pedig a betegágyánál maradt, és maga is megfertőződött. Végül mindketten felépültek, kapcsolatuk pedig a későbbi családi viszályok ellenére is szoros maradt.
Györgyöt fiatal korától kezdve különösen érdekelte a hadviselés. 1708-ban részt vett az oudenaarde-i csatában, ahol a szövetséges seregek a franciák ellen harcoltak. A későbbi uralkodó személyesen vezette rohamra a hannoveri katonákat, és a beszámolók szerint csak szerencsével kerülte el a halált. A hadjáratot irányító Marlborough hercege később elismerően nyilatkozott a bátorságáról.
1714-ben Anna brit királynő örökös nélkül halt meg, így a trón György apjára, György Lajos hannoveri választófejedelemre szállt, aki I. György néven lett Nagy-Britannia uralkodója. Fia ezzel walesi herceggé és trónörökössé vált, ám a két férfi kapcsolata egyre feszültebbé vált. A konfliktus 1717-ben, György második fiának keresztelőjén mérgesedett el. A király Newcastle hercegét választotta a gyermek egyik keresztszülőjének, akit fia kifejezetten ellenszenvesnek tartott. A keresztelőn heves szóváltás alakult ki, amelyet Newcastle hercege párbajra szóló kihívásként értelmezett. I. György végül kitiltotta fiát és menyét a St. James-palotából, gyermekeiket pedig az udvarban tartotta. A házaspár csak korlátozottan látogathatta őket. Az apa és fia közötti viszony soha nem rendeződött teljesen. Amikor I. György 1727-ben meghalt, fia II. György néven lépett trónra. Az új uralkodó azonban nem vett részt apja temetésén.
A családi viszályok ezzel korántsem értek véget. II. György később saját fiával, Frigyes walesi herceggel is hasonló konfliktusba keveredett. A trónörökös Hannoverben nevelkedett, és csak felnőttként költözött Angliába, ahol hamar szembefordult apjával. Frigyes politikai ellenfeleivel is kapcsolatot tartott, és a két férfi közötti ellentét végül odáig fajult, hogy II. György őt is kitiltotta a királyi palotából.
Bár a király gyakran került összetűzésbe családtagjaival, Karolina iránti ragaszkodása egész életében megmaradt. Házasságuk alatt ugyan több szeretőt is tartott, felesége mégis fontos bizalmasa és politikai tanácsadója volt. 1737-ben azonban Karolina súlyosan megbetegedett, és egy bélbetegség szövődményeibe belehalt. A királyt mélyen megrázta az elvesztése. A korabeli beszámolók szerint olyan gyengédséget mutatott felesége betegágya mellett, amelyre környezete korábban nem tartotta képesnek.
A történet szerint Karolina a halála előtt arra biztatta férjét, hogy házasodjon meg újra, II. György azonban elutasította az ötletet. Állítólag azzal válaszolt, hogy inkább szeretőket tart majd. A király valóban nem nősült meg többé, és később is ragaszkodott ahhoz, hogy halála után Karolina mellett helyezzék örök nyugalomra. Az uralkodó eközben továbbra sem mondott le katonai ambícióiról. 1743-ban, a dettingeni csatában személyesen vezette csapatait a franciák ellen. Ezzel ő lett az utolsó brit uralkodó, aki személyesen vett részt csatában.
II. György élete utolsó éveiben már több egészségügyi problémával küzdött. Egyik szemére megvakult, hallása pedig jelentősen romlott. Ennek ellenére viszonylag aktív maradt, és a beszámolók szerint halála reggelén sem utalt semmi arra, hogy néhány percen belül véget ér az élete. 1760. október 25-én a király reggel hat óra körül felébredt, és szokásához híven megivott egy csésze forró csokoládét. Ezután visszavonult a mellékhelyiségbe, ahol hirtelen összeesett. Szolgái egy hangos puffanásra figyeltek fel, majd a földön találtak rá.
Az uralkodót az ágyába vitték, és értesítették lányát, Amália hercegnőt, ám mire megérkezett, apja már halott volt. A későbbi orvosi vizsgálat a főverőér súlyos elváltozását és a szív megrepedését is kimutatta. A király halálát az ezek következtében kialakuló végzetes belső vérzés okozhatta. A 76 éves II. György így nem a csatatéren, hanem saját palotájának mellékhelyiségében halt meg, miután több mint 33 éven át uralkodott.
Végrendeletében különös kívánságot fogalmazott meg. Azt kérte, hogy szeretett felesége, Karolina mellé temessék, és a két koporsó egymás felé néző oldalát távolítsák el, hogy földi maradványaik a lehető legközelebb kerülhessenek egymáshoz. A király kívánságát teljesítették, és a házaspárt a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra. Így II. György életének utolsó története nem a háborúkról vagy a családi viszályokról, hanem arról a nőről szólt, akihez élete végéig ragaszkodott.
Olvasd el ezt is!