Theodore Roosevelt 1909-ig töltötte be az Amerikai Egyesült Államok elnöki tisztségét. Négy évvel később, az 1912-es elnökválasztáson elszenvedett vereségét követően Dél-Amerikába utazott, ahol egy tudományos expedícióhoz csatlakozott. A Cândido Mariano da Silva Rondon brazil felfedező által vezetett vállalkozás célja az Amazonas vidékének feltérképezése és az ott élő állatok tanulmányozása volt. Az út során Roosevelt több alkalommal is találkozott piranhákkal, amelyeknek rendkívül erős állkapcsa és éles fogai mély benyomást tettek rá. Az 1914-ben megjelent Through the Brazilian Wilderness (A brazil vadonon át) című könyvében egyenesen a világ legvadabb halainak nevezte őket.
A Roosevelt utazásához kapcsolódó, később elterjedt történet szerint a helyiek látványos bemutatóval készültek a volt elnök fogadására. Hálókkal elrekesztettek egy folyószakaszt, ahol nagyszámú piranhát gyűjtöttek össze, majd hosszabb ideig élelem nélkül tartották őket. A kiéheztetett halak elé egy szarvasmarhát dobtak, amelyet rövid idő alatt szinte teljesen felfaltak. Fontos ugyanakkor, hogy Roosevelt eredeti útleírásában ez a megrendezett jelenet nem szerepel, így a történet részletei nem tekinthetők bizonyítottnak.
Az elnök piranhákról szóló beszámolója mindenesetre széles körben ismertté vált. A félelmetes ragadozókról kialakult képet később a sajtó és a filmipar is tovább erősítette, a valóság azonban sok tekintetben eltér ettől.
Dél-Amerika folyóiban több tucat piranhafaj él, amelyek táplálkozása jelentősen különbözik egymástól. A vöröshasú piranha például főként halakat és azok testrészeit fogyasztja, de rovarokkal, kisebb vízi gerinctelenekkel és időnként gyümölcsökkel is táplálkozik. Más fajok étrendjében a növényi eredetű táplálék is fontos szerepet kap.
Az emberre nézve a piranhák jelenthetnek veszélyt, ám a támadások többsége távol áll a filmekben látott jelenetektől. Egy 2025-ben megjelent brazil kutatás 711, a sajtóban jelentett emberi sérülést vizsgált, amelyek több mint 82 százalékát enyhének minősítették. Az esetek jelentős részében egyetlen harapás történt, gyakran a fészküket és utódaikat védelmező halak részéről.
A száraz évszakban a csökkenő vízszint és a táplálékhiány szintén növelheti a konfliktusok esélyét. Arra ugyanakkor nincs megbízható tudományos bizonyíték, hogy piranhák egészséges, élő embereket rendszeresen csoportosan megtámadnának és felfalnának. Dokumentáltak olyan eseteket, amikor emberi holttesteket fogyasztottak el, de az érintettek más okból, például fulladás következtében haltak meg.
A piranhák ráadásul fontos szerepet töltenek be a dél-amerikai folyók élővilágában. Ragadozóként szabályozzák más halfajok állományát, az elhullott állatok elfogyasztásával pedig hozzájárulnak a vízi ökoszisztémák természetes működéséhez.
Olvasd el ezt is!