Több száz felvételen tűnt fel az Amazonas titokzatos „szellemkutyája”
Évtizedekig alig lehetett tudni valamit az Amazonas egyik leginkább rejtőzködő életmódot folytató ragadozójáról, ami olyan ritkán kerül az emberek elé, hogy Bolíviában „szellemkutyának” nevezik. Most több száz kameracsapdás észlelés mutatja meg, hogyan él valójában ez a különös kutyaféle.
A Wildlife Conservation Society kutatói több mint húsz éven át helyeztek ki rejtett kamerákat Bolívia és Peru alacsonyan fekvő amazóniai erdőségeiben, többek között a Greater Madidi-Tambopata és a Llanos de Moxos biokulturális tájakon. Az eredmény a korábbi ismeretekhez képest látványos előrelépés: 594 független észlelést rögzítettek, ezek közül összesen több mint 4600 felvétel kapcsolódott a kisfülű kutyához. Ezt azért fontos kiemelni, mert a fajról sokáig alig volt biztos adat, mindössze néhány dokumentált lelőhely, négy múzeumi példány és két közvetlen terepi megfigyelés alapján próbálták megérteni az életmódját és elterjedését.
A kisfülű kutya, tudományos nevén Atelocynus microtis, az Amazonas-medence egyik legkevésbé ismert kutyaféléje. Kerek, apró füleiről kapta a nevét, de nem ez az egyetlen szokatlan vonása. Nagy feje, hosszúkás, zömök teste, sötétszürkétől vörösesbarnáig változó bundája és bozontos farka miatt inkább tűnik az esőerdő félhomályához alkalmazkodott ragadozónak, mint klasszikus értelemben vett vadkutyának.
A faj egyik legérdekesebb sajátossága a lábainál figyelhető meg: részben úszóhártyás lába van, ami a kutyafélék között egyedülálló tulajdonság. Ez arra utal, hogy a kisfülű kutya víz közelében is jól mozog, bár a kameracsapdák alapján ideje nagy részét inkább a folyóktól távolabb eső, magasabban fekvő erdőkben tölti.
A képek és videók a napi ritmusáról is árulkodnak, írja az IFLScience. A kisfülű kutya főként nappal aktív, legtöbbször reggel hat és dél között bukkant fel a kamerák előtt. Hajnalban és alkonyatkor ritkábban látták, ami arra utalhat, hogy ezekben az átmeneti órákban inkább elkerüli azokat az éjszakai ragadozókat, amelyek ilyenkor kezdenek mozogni.
A kutatókat az lepte meg leginkább, hogy a faj a vártnál több helyen bukkant fel. Ez nem teszi gyakorivá, de árnyalja azt a képet, hogy szinte elérhetetlenül ritka állatról lenne szó. A kameracsapdák alapján egyes területeken nagyjából 15 egyed élhet 100 négyzetkilométeren. A felfedezés természetvédelmi szempontból is fontos. A kisfülű kutya jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján a mérsékelten fenyegetett, vagyis a veszélyeztetettséghez közeli kategóriában szerepel. Saját nemének egyetlen élő faja, rokonai között pedig több különös dél-amerikai kutyaféle található, köztük a sörényes farkas és az erdei kutya.
A rejtőzködő életmód eddig sok mindent elfedett, de az Amazonas erdeinek zsugorodása ezt a félreeső világot is veszélyezteti. A kutatók szerint a faj jövője főleg az összefüggő amazóniai erdők megőrzésén, a védett területek valódi kezelésén és az őslakos közösségek földjeinek fenntartható használatán múlik.
Olvasd el ezt is!