A világ legnagyobb bálnatemetőjére bukkantak – videó!

Több ezer méterrel a felszín alatt, ott, ahová már nem jut le a napfény, a tengerfenék különös archívumként tárult fel a kutatók előtt. A Kínai Tudományos Akadémia, a Pisai Egyetem és az új-zélandi National Institute of Water and Atmospheric Research szakemberei egy mélytengeri merülőhajóval vizsgálták a Diamantina-zónát, amikor bálnacsontokkal borított területre bukkantak. A kutatók 32 merülést végeztek, és összesen 485 bálnamaradvány-lelőhelyet, illetve aktív bálnahullást dokumentáltak. Ezek között öt modern bálnahullás és 476 fosszilis cetmaradvány szerepelt. A maradványok nagyjából 1200 kilométer hosszan húzódnak, 4616 és 7001 méter közötti mélységben. 

A bálnahullás azt a folyamatot jelenti, amikor egy elpusztult bálna teste lesüllyed a tengerfenékre. A mélytengerben, ahol kevés a táplálék, egy ilyen tetem hatalmas energiaforrást jelent: éveken, akár évtizedeken át táplálhat különböző élőlényeket. A mostani lelőhelyen kígyókarú tengeri csillagokat, csontfaló férgeket, tengeri csigákat, kagylókat és más, a bálnahullásokhoz kötődő élőlényeket is megfigyeltek. A molekuláris vizsgálatok alapján több faj új lehet a tudomány számára.  Giovanni Bianucci szerint a felfedezés újabb emlékeztető arra, hogy a Föld mélyóceáni élővilágát alig ismerjük. Mint mondta:

A bálnamaradványok szokatlanul nagy koncentrációját a tengeralatti domborzat is magyarázhatja. A V alakú mélyedések jó táplálkozóterületet kínálhatnak a csőrösceteknek, amelyek mélytengeri tintahalakra és halakra vadásznak. Az extrém merülések ugyanakkor közel vihetik őket fiziológiai határaikhoz is, a tengeralatti árkok pedig később ugyanabba a térségbe terelhetik a tetemeket. A kutatók robotkarokkal mintákat is kiemeltek a mélyből. Ma is élő csőröscetfajok, sekélyebben merülő törpecetek, valamint kihalt bálnák maradványait azonosították. A leletek között egy újonnan leírt faj, a Pterocetus diamantinae is szerepelt, amely a Diamantina-zónáról kapta a nevét. A legidősebb vizsgált maradvány azonban egy másik fajhoz, a Pterocetus benguelae-hoz tartozott, és körülbelül 5,26 millió évesnek bizonyult.

Stephen Godfrey paleontológus szerint már önmagában is meglepő, hogy egyes területeken négyzetkilométerenként közel 800 bálnamaradványt találtak, a különböző cetfajok keveredése pedig további kérdéseket vet fel. Szerinte a terület egyszerre lehetett vonulási útvonal és mélytengeri vadászterület, ami magyarázhatja a maradványok különös sokféleségét, írja az IFLScience.