17 éve figyelik ezt a bálnatetemet, és még mindig nyüzsög körülötte az élet – videó

2009-ben, a Csendes-óceán északkeleti részén bukkantak rá egy bálnacsontvázra, amelyet azóta is vizsgálnak a kutatók. A Clayoquot-vázként ismert maradvány Vancouver-sziget partjai közelében, 1288 méteres mélységben fekszik a tengerfenéken. A bálnatest körülbelül 16,5 méter hosszú lehetett, és a kutatók szerint kék bálnától vagy közönséges barázdásbálnától származott, bár a faj pontos azonosítása továbbra sem teljesen biztos.

Az ilyen jelenségnek tudományos neve is van: angolul whale fall, vagyis a bálna testének végleges lesüllyedése a tengerfenékre. A kutatók számára ez ritka lehetőség, mert természetes körülmények között figyelhetik meg, hogyan alakul át egy óriási állat maradványa önálló ökoszisztémává. A most vizsgált csontvázat 2012-ben, 2020-ban, 2023-ban és 2024-ben is megvizsgálták távirányítású kamerákkal, így kivételesen hosszú idősoros képet kaptak arról, mi történik egy bálnatesttel a mélyben.

Ahogy az IFLScience is kiemeli, a bomlás több szakaszban zajlik. Először a mozgékony dögevők érkeznek a tetemhez: cápák, nyálkahalak, rákok és más állatok, amelyek a puha szöveteket fogyasztják el. Ezután kisebb élőlények, férgek, rákfélék és más gerinctelenek veszik birtokba a csontokat és a környező üledéket. A harmadik szakaszban egészen sajátos mélytengeri közösség alakul ki: csőférgek, kagylók és csigák élnek együtt olyan baktériumokkal, amelyek a csontokban maradt zsírok lebontásából származó kénvegyületeket hasznosítják.

Ez a folyamat azért is figyelemre méltó, mert az így létrejövő ökoszisztémákban a napfénynek már nincs szerepe. A mélytengerben az ilyen közösségek alapját olyan baktériumok adják, amelyek szervetlen vegyületekből állítanak elő szerves anyagot. Ezek a kénoxidáló baktériumok alkotják a csontokon megjelenő fehéres, bolyhos bevonatot is, amelyek 2012 és 2023 között egyre nagyobb részt borítottak be a maradványon.

A kutatók 2023-ban 31 különböző taxonómiai csoportot azonosítottak a bálnacsontváz körül. A korábban jelen lévő csontfaló Osedax-férgeket ekkor már nem találták meg, de továbbra is jelen voltak a kénalapú közösségekre jellemző fajok, köztük csőférgek, kagylók és csigák. A vizsgálat szerint ezek az állatok legalább 21 éve kötődnek a bálna teteméhez, és ez nagy valószínűséggel még legalább egy évtizedig így is marad.

A tanulmány szerzői szerint a lassú bomlásban fontos szerepe lehet annak is, hogy a maradvány egy oxigénben szegény tengeri zóna peremén fekszik. Az alacsony oxigénszint egyes dögevő fajokat távol tarthat, miközben a mikrobiális lebontás üteme is lassul. Ez azért fontos, mert az ilyen oxigénminimum-zónák a klímaváltozás hatására több óceáni térségben is megjelennek. Mint írják: