Több milliárd ember alapélelmiszerét fenyegeti a globális felmelegedés
A rizs a világ egyik legfontosabb alapélelmiszere, mégis egyre nagyobb nyomás alá kerül a gyorsuló klímaváltozás miatt. Egy új tanulmány szerint a felmelegedés olyan ütemben alakítja át a rizstermesztő régiók éghajlatát, amellyel a növény már aligha tud lépést tartani.
Egy nemrégiben publikált kutatás szerint a globális felmelegedés olyan tempóban alakítja át a rizstermesztő vidékek éghajlatát, amely nagyjából ötezerszer gyorsabb annál, mint amihez a növény a múltban alkalmazkodni tudott. Ez azért aggasztó, mert a rizsföldek ma olyan hőmérsékleti tartományok felé sodródnak, amelyeken az emberiség az elmúlt 9 ezer évben nem volt képes tartósan és sikeresen termeszteni.
A tanulmány első szerzője, Nicolas Gauthier, a Floridai Természettudományi Múzeum antropológusa és földrajztudósa szerint a rizs közelíthet saját hőhatárához. Vagyis ahhoz a ponthoz, amelyen túl egyre nehezebben viseli az extrém hőhatásokat.
A világ népességének több mint fele alapélelmiszerként tekint a rizsre, termesztésének nagyjából 90 százaléka pedig Ázsiához kötődik. Kedveli a meleget, de 40 fok körül a fotoszintézise leállhat, a tartós hőség pedig gyengítheti a pollen életképességét és a szemek fejlődését. Vízigénye miatt az esős és száraz időszakok eltolódása is kockázatot jelent, az alacsonyan fekvő rizsföldeket pedig a tengerszint-emelkedés miatt sós víz áraszthatja el.
Gauthier és kollégái olyan régészeti lelőhelyek éghajlati viszonyait vizsgálták, ahol a termesztés nyomai évszázadokra, sőt évezredekre vezethetők vissza. A múltban a növény gyakran hűvösebb területek felé terjedt, így az emberek a hideget jobban bíró fajtákat nemesítettek, és a gazdálkodási módszereiken is változtattak. A termesztés felső hőmérsékleti határa azonban a kezdetek óta alig mozdult.
Elméletben új, korábban túl hűvös régiók válhatnának alkalmassá termesztésre, csakhogy a rizsföldeket nem lehet egyszerűen áthelyezni, emlékeztet a Live Science. Sok helyen évszázadok alatt épült ki az öntözés, a talajművelés gyakorlata, a helyi tudás és az a közösségi rend, amely ma fenntartja a termelési láncot. Ennek egy része ugyan átrendeződhet, ez azonban kevés vigasz azoknak az ázsiai, különösen dél- és délkelet-ázsiai közösségeknek, amelyeknek megélhetése ma közvetlenül a növénytől függ.
Olvasd el ezt is!