Egy hónapra a lábához varrták egy férfi levágott kezét
Elsőre bizarrnak tűnhet, pedig komoly sebészeti logika áll mögötte: egy kínai férfi levágott kezét ideiglenesen a lábához rögzítették, hogy megfelelő vérellátást kapjon, amíg az eredeti sérülés annyira meg nem gyógyul, hogy vissza lehessen varrni a karjára. Meglepő, de az elképesztő módszer nem példa nélküli.
Egy súlyos ipari balesetben egy kínai férfi teljesen elvesztette a kezét, miközben a karján maradt csonk is erősen roncsolódott – számolt be róla a Quartz. Ilyen helyzetben az amputált végtagrész egyszerű visszavarrása nem feltétlenül lehetséges azonnal: a sérült területnek előbb stabilizálódnia kell, a levágott kéz szöveteinek pedig megfelelő vérellátást kell biztosítani.
A sebészek ezért szokatlan megoldáshoz folyamodtak. A férfi kezét átmenetileg a lábához kapcsolták, ahol megfelelő erekhez csatlakoztatva biztosítani tudták számára a szükséges vérellátást. Nagyjából egy hónappal később a kezet leválasztották a lábról, majd visszaültették eredeti helyére, a karra. A beteg ezt követően lassan felépült.
A történet hallatán azt gondolhatnánk, hogy valamiféle kísérleti, előtte sosem látott beavatkozásról volt szó. Dominic Furniss, az Oxfordi Egyetem plasztikai sebésze szerint azonban az alapelv régóta ismert. A végtagok visszaültetésére szolgáló műtéteket már az 1960-as évek óta végzik. Az első sikeres beavatkozások között levágott hüvelykujj visszaültetése szerepelt, később pedig kezek, karok, lábak, fülek és más testrészek esetében is alkalmazták a módszert.
Egy ilyen műtét általában több lépésből áll. Először eltávolítják a súlyosan sérült szöveteket, majd a csontokat rögzítik és következik az inak, artériák, vénák és idegek helyreállítása. Ehhez esetenként a test más pontjáról származó ér- vagy szövetdarabokra is szükség lehet.
A kínai beteg esetében éppen az jelentette a problémát, hogy a sérülés túl súlyos volt egy ilyen hosszú beavatkozáshoz. A kar csonkja erősen összeroncsolódott, a férfi pedig jelentős vérveszteséget szenvedett. Tang Juyu, a műtétet végző Xiangya Hospital sebésze ezért két részre bontotta a kezelést.
A levágott kezet először egy olyan testrészhez kellett kapcsolni, ahol könnyen hozzáférhető, megfelelő méretű erek álltak rendelkezésre. A boka, a lágyék vagy a hónalj környéke erre különösen alkalmas lehet. A cél ilyenkor az, hogy a vérkeringés fenntartsa a szövetek életképességét. Közben a sérült kar is gyógyulhat, majd amikor az állapota már lehetővé tette, következhetett a tényleges visszaültetés.
A módszer egyik korai példáját 1984-ben jegyezték fel, amikor Marko Godina szlovén plasztikai sebész egy amputált kezet ideiglenesen a beteg hónalj alatti területéhez kapcsolt.
Hari Venkatramani indiai plasztikai sebész szerint az ilyen műtétek laikus szemmel meghökkentőek lehetnek, szakmai szempontból azonban jól ismert elvet követnek. Az azonnali visszaültetés ugyanis egy erősen roncsolt végtagnál nagy mennyiségű szövet eltávolításával járhat. Szélsőséges esetben emiatt a kéz végül jóval magasabban, akár a könyök közelében kerülhetne vissza a karra. Ráadásul az átmeneti átültetés időt adhat a sérült területnek a gyógyulásra.
Az ilyen esetek azonban továbbra is ritkának számítanak. Ahhoz, hogy az eljárás működjön, az amputált kéznek viszonylag jó állapotban kell maradnia akkor is, ha a kar sérülése súlyos. A visszaültetett végtag nem feltétlenül használható úgy, mint korábban, a technika azonban esélyt adhat arra, hogy a mindennapi feladatokhoz részben elég legyen.
Olvasd el ezt is!