1237 méter mélyen bukkant fel az óceán legrejtélyesebb ragadozója – videó!
A koboldcápát több mint egy évszázada ismeri a tudomány, természetes környezetében azonban csak most sikerült először videóra venni. Az új felvételek a mélytenger egyik legkülönösebb ragadozójáról árulnak el részleteket, és segíthetnek jobban megérteni azt a világot, amelyet az ember alig ismer.
A koboldcápát (Mitsukurina owstoni) először 1898-ban jegyezték fel Japán partjainál. Azóta kiderült, hogy az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán mélyebb régióiban is előfordul, ám ritkán kerül emberi szem elé. A faj a benthopelagikus zónában él, vagyis a nyílt víz és a tengerfenék közötti sötét mélységekben, amelyekről a kutatók még ma is viszonylag keveset tudnak.
A különös külsejű állat hosszú, lapos ormányáról és előreugró állkapcsáról ismert. Ez utóbbi a koboldcápa egyik legfontosabb fegyvere. Amikor zsákmányt észlel, állkapcsát villámgyorsan előrelöki, és olyan prédát is elérhet, amely máskülönben kicsúszna a hatóköréből. A kutatások szerint az állkapocs az előrelendülés során egyetlen másodperc alatt 3,1 métert is megtehet. Ez magyarázhatja, hogyan képes a lassan úszó koboldcápa elkapni a menekülő zsákmányt is.
A faj természetes élőhelyén mutatott viselkedéséről azonban eddig meglepően keveset tudtak a szakemberek. Ahogy az IFLScience is írja, a korábbi megfigyelések szinte kivétel nélkül olyan példányokra épültek, amelyeket halászhálók vagy horgok segítségével a felszínre hoztak. Ez jelentősen korlátozta a kutatásokat, hiszen a mélytengeri állatok a felszínen már nem természetes körülmények között viselkednek.
A most publikált tanulmány pontosan ezt a hiányt pótolja. Az első felvétel 2019-ben készült a Csendes-óceán középső részén, Jarvis-sziget közelében. Az E/V Nautilus expedíció Hercules nevű távirányítású eszköze 1237 méteres mélységben rögzített egy körülbelül 3,4 méter hosszú hímet. A kutatók becslése szerint az állat akár ötvenéves is lehetett.
A második megfigyelésre 2024-ben került sor a Tonga-árok lejtőjén.Ez a találkozás azért is figyelemre méltó, mert 697 méterrel kitolta a faj ismert mélységi elterjedésének határát. A felvételek alapján a kutatók úgy vélik, hogy ez a példány nőstény lehetett. A tanulmány szerzői szerint a megfigyelések egyszerre bővítik a faj ismert elterjedési területét és a mélységi tartományáról alkotott képet. Mint írták:
A rövid felvételek tudományos jelentősége túlmutat önmagán. A mélytengeri ökoszisztémák a Föld legkevésbé ismert élőhelyei közé tartoznak, miközben egyre több emberi tevékenység érinti őket. Minél pontosabban ismerik a kutatók az itt élő fajok elterjedését és életmódját, annál nagyobb esély nyílik arra, hogy hatékony védelmi intézkedéseket dolgozzanak ki számukra.
Olvasd el ezt is!