Bár a Vénusz mérete, tömege és felépítése nagyon hasonló a Földéhez, több fontos szempontból is eltér tőle. Felszínén rendkívüli hőség és hatalmas légnyomás uralkodik, légkörét pedig kénsavas felhők borítják. Egy másik feltűnő különbség, hogy nincs természetes kísérője. A Naprendszer bolygói közül ebben csak a Merkúr hasonlít hozzá. A kérdés régóta foglalkoztatja a kutatókat, akik nemrég arra keresték a választ, hogy a Vénusznak lehetett-e valaha saját holdja. Stephen R. Kane, a Kaliforniai Egyetem Riverside-i kampuszának kutatója és kollégái számítógépes modellezéssel vizsgálták meg a lehetséges forgatókönyveket.
A kutatók abból indultak ki, hogy a Vénuszt története során a Földhöz hasonlóan nagy erejű becsapódások érhették. Mivel a Hold a feltételezések szerint egy ilyen ütközés következtében alakulhatott ki, felmerült, hogy hasonló módon a Vénusznak is létrejöhetett egy természetes kísérője.
A kutatók több milliárd évre előre modellezték a Vénusz, egy lehetséges hold és a Nap közötti gravitációs kölcsönhatásokat. A számításokat különböző kezdeti forgási sebességekkel és eltérő méretű holdakkal is elvégezték. Az eredmények szerint a legtöbb esetben a vénuszi hold nem távolodott volna fokozatosan a bolygótól, ahogyan a mi Holdunk teszi a Földdel, hanem idővel megfordult volna a folyamat. A természetes kísérő egyre közelebb kerülhetett volna a Vénuszhoz, míg végül a bolygó gravitációja szétszakította.
A modellek szerint a Vénusz holdja csak meglehetősen speciális körülmények között maradhatott volna fenn. Ehhez a bolygónak kezdetben jóval gyorsabban kellett forognia a mainál: egy teljes fordulatot kevesebb mint 12 óra alatt kellett volna megtennie. Emellett a hold tömege sem haladhatta volna meg jelentősen a Föld Holdjáét. A kutatók szerint azonban nem valószínű, hogy a fiatal Vénuszon egyszerre teljesültek ezek a feltételek.
Azt ugyanakkor rendkívül nehéz lenne bizonyítani, hogy a bolygónak valóban volt holdja, amely később megsemmisült. Ha mindez több milliárd évvel ezelőtt történt, közvetlen nyomok aligha maradhattak fenn. A kutatók ezért inkább olyan közvetett bizonyítékokat kereshetnek, amelyek egy egykori hold pusztulására utalhatnak. Ha például a szétszakadt hold törmeléke a Vénusz felszínére hullott, annak kémiai nyomai megmaradhattak a bolygó kérgében vagy légkörében.
Ebben segíthetnek a jövő Vénusz-missziói is. A NASA DAVINCI szondája részletesen vizsgálja majd a bolygó légkörének összetételét, az így gyűjtött adatok pedig pontosabb képet adhatnak a Vénusz múltjáról. A tanulmányt egyelőre csak az arXiv nevű tudományos adatbázisban tették közzé, az eredményeit pedig még nem ellenőrizték más szakértők. A kutatás arra azonban választ adhat, hogyan válhatott a Föld egyik legközelebbi bolygószomszédja teljesen holdtalanná.
Olvasd el ezt is!