A Mars különleges hatással van a földi éghajlatra
A Föld klímáját alakító ciklusok mögötti mozgatórugók már többnyire ismertek a tudósok előtt. A Milanković-ciklusok finom változásai eredményezték az elmúlt jégkorszakokat és melegebb időszakokat – most pedig kiderült, hogy Mars tömegének hatása nélkül mindez teljesen másképp festene.
A ScienceAlert beszámolója szerint a Föld pályájának, tengelyferdeségének és hosszú távú éghajlati ingadozásainak hátterében sokkal összetettebb bolygóközi dinamika zajlik, mint gondoltuk. Ezt a képet árnyalja az a számítógépes szimulációkra épülő elemzés, amely szerint a Mars tömege meglepően nagy hatással van bolygónk éghajlati ritmusára.
A Föld éghajlatát az évmilliók során a Milanković-ciklusok formálták. Ez lényegében a Föld pályája és tengelye dőlésszögének folyamatos változását foglalja magába. Mindez azonban nem következhetett volna be a többi Nap körül keringő bolygó nélkül, mivel azok állandóan „húzzák” a Földet, módosítva a Nap körüli útját, a tengely irányát és a dőlésszögöt. A Jupiter és a Vénusz szerepe régóta ismert ebben a folyamatban, ám a mostani kutatás a vörös bolygót is bevonta ebbe a képletbe.
A Stephen Kane vezette kutatócsoport a Mars különböző tömegeivel futtatott le szimulációkat. A nullától a jelenlegi tömeg tízszereséig vizsgálták, hogyan változnak a Föld pályaciklusai. A cél az volt, hogy kiderüljön, mennyire jelentős a Mars gravitációs jelenléte a jégkorszakok alakulását meghatározó időszakokban. A számítások alapján a legerősebb és legstabilabb klímaritmust a 405 ezer éves excentricitási ciklus adja, amelyet a Vénusz és a Jupiter kölcsönhatása tart fenn. Ez akkor is működött, amikor a modellekben a Mars tömege megváltozott.
A rövidebb, nagyjából 100 ezer éves ciklusok viszont egészen más képet mutatnak. Ezek hosszát és erejét döntően a Mars határozza meg. A szimulációk azt mutatták, hogy minél nagyobb a vörös bolygó tömege, annál erősebbek és hosszabbak lesznek a jégkorszakokat mozgató ciklusok. A legmeglepőbb rész mégis az volt, amikor a Mars tömege a nullához közelített. Ebben az esetben ugyanis egy kulcsfontosságú éghajlati ritmus teljesen eltűnt.
A Föld tengelyferdesége is érzékenyen reagál a vörös bolygóra. A 41 ezer éves dőlésciklus a modellekben akkor nyúlt meg látványosan, amikor a Mars tömegét jelentősen megnövelték: ha a bolygó tömegének tízszerese lenne jelen, akkor az tengelydőlés ciklusa 45-55 ezer évig tartana. Ez pedig alapjaiban változtatta volna meg a jégkorszakok kialakulását.
Ez a felismerés nemcsak bolygónk múltjára vet új fényt, hanem az exobolygók vizsgálatát is segíti. Ha egy Föld-szerű bolygót egy nagyobb szomszéd kísér megfelelő pályakonfigurációban, az stabilabb évszakokat eredményezhet és meg is akadályozhatja azt, hogy a jégkorszakok teljesen eluralkodjanak rajta. Ami a Földet illeti, a következő jégkorszak csak több tízezer év múlva, vagy egyáltalán nem fog bekövetkezni. Ezt a tudósok az emberi tevékenység okozta klímváltozással magyarázzák, ha ugyanis a szén-dioxid szintje magas marad, eljegesedés sem várható.
Olvasd el ezt is!