Évmilliókkal tovább lehetett élhető a Mars, mint eddig hittük

A tudomány jelenlegi állása szerint a Mars egykor sűrű légkörrel és kiterjedt vízhálózattal rendelkezett: folyók, tavak, sőt óceán is boríthatta. Körülbelül 4,2–3,7 milliárd évvel ezelőtt azonban a Napból érkező napszél fokozatosan lecsupaszította az atmoszférát, a víz eltűnt, és a bolygó ma ismert, hideg, száraz állapotába került.

A NASA Curiosity marsjárója évek óta vizsgálja a marsi Gale-krátert, és a legfrissebb adatok új értelmezést kaptak a New York University Abu Dhabi kutatóinak elemzésében. A Journal of Geophysical Research – Planets folyóiratban publikált tanulmány szerint a kráter egyik rétege, a Stimson-formáció egykor szél által összehordott dűnékből állt, ám ezek a homokdombok idővel kőzetté tömörültek – mégpedig vízzel való érintkezés hatására, írja a ScienceAlert.

A kutatócsoport Dimitra Atri vezetésével a Curiosity műszereinek adatbázisát elemezte, majd összevetette az eredményeket az Egyesült Arab Emírségek sivatagi kőzeteivel, amelyek hasonló módon, felszín alatti víz jelenlétében alakultak ki. A vizsgálatok szerint a Stimson-formáció környékéről származó talajvíz átszivároghatott a dűnék alatt, létrehozva bizonyos ásványokat, például gipszet – ez pedig egyértelmű nyoma annak, hogy a víz hosszú ideig jelen volt a Marson.

Hasonló következtetésre jutottak korábban a közeli Greenheugh-fennsík elemzésekor is, amely ugyancsak cementált egykori dűnékből áll. A kutatók szerint ezek a területek nemcsak azt bizonyítják, hogy a Mars vízrajza a korábban feltételezettnél jóval tovább aktív maradt, hanem azt is, hogy a felszín alatti víz ideális környezet lehetett mikroorganizmusok fennmaradásához.

A Földön a hasonló, víz által átalakított homokkőrétegek sokszor ősi mikrobák nyomait őrzik. Ezt alapul véve Atri és munkatársai úgy vélik, hogy a Gale-kráter cementált kőzetei is rejthetnek fosszilis baktériummaradványokat, amelyek döntő bizonyítékkal szolgálhatnának a marsi élet múltjáról.