Kolumbusz Kristóf 1498-ban indult harmadik útjára, amelynek során Dél-Amerika partvidékét is elérte. Az expedíció azonban korántsem alakult olyan sikeresen, mint remélte. Hispaniola szigetén, ahol korábban spanyol gyarmatot hozott létre, egyre súlyosabb problémák jelentkeztek. A telepesek elégedetlenek voltak a vezetésével, Francisco Roldán irányításával pedig nyílt lázadás tört ki ellene.
Eközben a sziget őslakos taíno népessége is szenvedett a spanyol uralom következményeitől. Kolumbusz szigorú adórendszert vezetett be, amelynek értelmében az őslakosoknak többek között arannyal kellett fizetniük, miközben kényszermunkára és súlyos büntetésekre is sor került. A spanyol koronához egyre több panasz érkezett, ezért az uralkodók végül úgy döntöttek, hogy kivizsgálják a helyzetet.
1500 augusztusában Francisco de Bobadilla királyi megbízott érkezett Hispaniola szigetére, hogy felmérje a gyarmat állapotát és kivizsgálja a Kolumbusz ellen felhozott vádakat. Bobadilla súlyos visszaélésekről kapott beszámolókat. A telepesek szerint Kolumbusz és testvérei önkényesen irányították a gyarmatot, kemény büntetéseket alkalmaztak, és saját érdekeiket helyezték előtérbe. A vádak között szerepelt, hogy kisebb vétségekért is megkorbácsoltattak embereket, a lázadókkal pedig különösen kegyetlenül bántak. Bobadilla végül letartóztatta Kolumbuszt és két testvérét, Diegót és Bartolomét. Mindhármukat bilincsbe verve hajóra szállították, hogy Spanyolországba vigyék őket.
Kolumbusz 1500 októberének végén érkezett Cádiz kikötőjébe. A beszámolók szerint az utazás alatt betegeskedett, és rendkívül megalázónak tartotta, hogy csuklóján és bokáján bilincset kellett viselnie. Útközben levelet írt a spanyol királyi udvar egyik befolyásos tagjának is, amelyben megpróbálta tisztázni magát.
Azt állította, hogy féltékeny és engedetlen telepesek ármánykodásának áldozata lett, Bobadilla pedig igazságtalanul járt el vele szemben. Hangsúlyozta, hogy továbbra is hűséges a koronához, és képes teljesíteni azokat az ígéreteket, amelyekkel korábban meggyőzte az uralkodókat expedícióinak támogatásáról. A királyi pár Kolumbusz Spanyolországba érkezése után elrendelte bilincseinek eltávolítását, és lehetőséget biztosított számára, hogy személyesen védekezzen.
1500 decemberében Kolumbusz Granadában találkozott Ferdinánddal és Izabellával. A beszámolók szerint megtörten, könnyek között járult az uralkodók elé. Elismerte, hogy a gyarmaton súlyos problémák alakultak ki, de ezekért elsősorban a lázadó telepeseket és ellenfeleit tette felelőssé. Arra emlékeztette a királyi párt, hogy korábbi expedícióival új területeket ért el, és továbbra is jelentős gazdagságot ígérhet Spanyolországnak. A kereszténység terjesztését is küldetése egyik legfontosabb céljaként mutatta be.
Az uralkodók azonban nem hagyhatták figyelmen kívül a Hispanioláról érkező jelentéseket. Kolumbusz tengeri felfedezőként továbbra is értékesnek számított, gyarmati kormányzóként viszont egyre kevésbé bíztak benne.
Ferdinánd és Izabella végül nem döntött Kolumbusz további bebörtönzése mellett. Szabadon engedték, és lehetővé tették, hogy folytassa felfedezőtevékenységét. A gyarmat irányítását azonban nem kapta vissza. Hispaniolán előbb Bobadilla, később Nicolás de Ovando vette át a vezetést. Kolumbusz megtarthatta az Óceán-tenger admirálisa címet, és továbbra is igényt tarthatott bizonyos, korábbi megállapodásokban rögzített jövedelmekre.
A királyi pár egy negyedik expedíciót is engedélyezett számára, amelynek célja az Ázsiába vezető nyugati tengeri út megtalálása volt. Az új vállalkozás során azonban már nem rendelkezett korábbi gyarmati hatalmával. Kolumbusz számára ez egyszerre jelentett megmenekülést és súlyos vereséget. Bár elkerülte a tartós fogságot, elveszítette annak lehetőségét, hogy az általa elért területeket saját elképzelései szerint kormányozza. A történet egyúttal a korai spanyol gyarmatosítás sötét oldalára is rávilágít. A hódításokat nemcsak földrajzi felfedezések, hanem az őslakosok kizsákmányolása, erőszakos konfliktusok és hatalmi visszaélések is kísérték.
Kolumbusz 1502-ben végül ismét útnak indult, hogy megtalálja az Ázsiába vezető tengeri átjárót. A bilincsben töltött hónapok azonban végérvényesen megváltoztatták a spanyol udvarhoz fűződő viszonyát, és egyértelművé tették, hogy a felfedezőből soha többé nem lehet korábbi hatalmával rendelkező gyarmati kormányzó.
Olvasd el ezt is!