Az 1700-as években Korea a Csoszon-dinasztia uralma alatt állt, ahol a konfuciánus rend szigorú udvari hierarchiát és pontosan szabályozott társadalmi szerepeket határozott meg. A dinasztia fennmaradása szempontjából kiemelt jelentősége volt a biztos trónutódlásnak, ezért egy fiúörökös születése komoly politikai súllyal bírt.
Sado koronaherceg 1735-ben született, amikor a királyi családnak nagy szüksége volt egy új fiúörökösre. Jongdzso király első fia gyermekkorában meghalt, így Sado már kétévesen megkapta a trónörökösi címet. Gyerekkora szigorú udvari szabályok között telt, apjával pedig hamar megromlott a kapcsolata, mivel az rendkívül magas elvárásokat támasztott vele szemben, és gyakran elégedetlen volt a viselkedésével. Sado igyekezett megfelelni az uralkodónak, a folyamatos bírálatok miatt azonban egyre bizonytalanabbá vált, ami folyamatosan növelte közöttük a feszültséget.
A helyzet akkor sem javult, amikor Sado tizenévesen államigazgatási feladatokat kapott. Felnőttkorára súlyos félelmek és kiszámíthatatlan dühkitörések jelentkeztek nála, amelyek idővel erőszakba csaptak át. Több udvari szolgálót megölt, nőket bántalmazott, egyik ágyasát pedig olyan súlyosan megverte, hogy belehalt sérüléseibe. A palotában emiatt egyre többen tartottak tőle. Sado felesége, Lady Hyegyeong később részletes visszaemlékezést írt a családban történtekről. 1762-re az apa és fia közötti konfliktus végképp kezelhetetlenné vált. Miután felmerült, hogy Sado egy udvari tisztviselő fiát akarja megölni, a herceg édesanyja is Jongdzso közbelépését kérte.
Sado könyörgött az életéért, végül azonban engedelmeskedett. A ládát lezárták, a herceg pedig étel és víz nélkül maradt a nyári hőségben. Nyolc nappal később már nem adott életjelet. Amikor felnyitották a tárolót, holtan találták. A 27 éves trónörökös halálának pontos politikai és személyes háttere azóta is vita tárgya, ám az nem kérdéses, hogy a király parancsára mászott a ládába, ahol életét vesztette.
A történet ezzel nem ért véget. Sado fia 1776-ban került a trónra, és uralkodása alatt igyekezett helyreállítani apja emlékét. Később Szuvon közelébe költöztette a koronaherceg sírját, a térségben pedig felépíttette a Hvaszong erődítményt. A 18. század végén emelt épületegyüttes ma az UNESCO világörökségének része.
Olvasd el ezt is!