Profimédia
  ●  Kultúra

Bajor Gizi telefonkönyvből választotta ki a férjét, aki később végzett vele

Bajor Gizi a 20. századi magyar színháztörténet egyik legkiemelkedőbb alakja volt, aki már pályája kezdetén a Nemzeti Színház társulatához került, és hamar a korszak ünnepelt színésznőjévé vált. A színpadon elért sikerei mellett emberségéről is tanúbizonyságot tett: a második világháború alatt üldözötteket mentett és bújtatott. Miközben azonban szakmai pályafutását elismerések sora kísérte, magánéletét titkok és viharos kapcsolatok övezték. A mindössze 57 éves színésznő élete 1951. február 12-én tragikus véget ért, amikor harmadik férje meggyilkolta, majd önmagával is végzett. Mi történt valójában azon a februári reggelen?

Bajor Gizi 1893-ban, Beyer Gizella néven született Budapesten, német apai és olasz származású anyai felmenőkkel. Gyermekkorát különleges közegben töltötte: édesapja, Beyer Marcell a Kálvin téri Báthory kávéházat vezette, amelynek vendégei között olyan ismert írók is megfordultak, mint Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes. A kislány már ekkor imádott szerepelni: sámlira állva szavalt, énekelt, édesanyja hálóingéből rögtönzött báli ruhában szórakoztatta a társaságot. Bár az angolkisasszonyoknál nevelkedett, a szabálykövetés távol állt tőle, és családja tudta nélkül jelentkezett a színiakadémiára. Döntésében az is szerepet játszott, hogy édesapja vállalkozása tönkrement, így mielőbb saját keresetre volt szüksége. 

Tehetségére hamar felfigyeltek, és 1914-ben, tanulmányai befejezése után a Nemzeti Színház szerződtette. Első nagy sikerét Gárdonyi Géza Annuska című darabjának főszerepében aratta, később pedig Shakespeare és Ibsen hősnőit éppolyan meggyőzően alakította, mint a vígjátékok szereplőit. Pályafutása Hevesi Sándor 1922-es igazgatói kinevezése után teljesedett ki igazán: az évtized végére az ország egyik legünnepeltebb színésznőjévé vált, akiben sokan Jászai Mari méltó utódját látták. Bár filmekben is feltűnt, kivételes tehetsége elsősorban a színpadon bontakozott ki.

Nem számított a kor hagyományos szépségideáljának, ám sötét szeme, különleges kisugárzása, humora és lehengerlő egyénisége miatt kortársai szinte kivétel nélkül rajongtak érte.

Érdekesség, hogy művészneve több változáson is átesett: a Beyer, Bayer és Bayor névalakok után Bajor Giziként vált ismertté, ő maga azonban mindvégig „y”-nal írta alá a nevét.

Bajor Gizi telefonkönyvből választotta ki a férjét, aki később végzett vele
A kép jobb oldalán Bajor Gizi színésznő, 1940
Fotó: Profimédia
Házasság nagy szabadsággal

Bajor Gizi szerelmi élete legalább annyira fordulatos volt, mint színpadi pályafutása. Még a színiakadémián tanult, amikor a nála jóval idősebb, tekintélyes író és kritikus, Ambrus Zoltán beleszeretett. A férfi rajongó levelekkel ostromolta, és már ekkor felismerte benne a jövő nagy Shakespeare-színésznőjét. Érzelmei azonban viszonzatlanok maradtak, noha később, a Nemzeti Színház igazgatójaként sokat tett a fiatal tehetség kibontakozásáért. Gizi szívét időközben egy jóképű, fiatal ügyvéd, Vajda Ödön hódította meg, akivel hamarosan el is jegyezték egymást. Esküvőjüket azonban az első világháború kitörése meghiúsította: Vajdát besorozták, és előbb az orosz, majd az olasz frontra vezényelték. A szerelmesek szenvedélyes levelekben tartották a kapcsolatot, ám a hosszú távollét alatt egy harmadik férfi is megjelent a színésznő életében.

Hatvany Lajos báró kitartó udvarlásának Gizi végül engedett, és különös szerelmi háromszög alakult ki, amelyben a beszámolók szerint mindkét férfihoz mély érzelmek fűzték. A háború után hazatérő Vajda és Hatvany között sokáig képtelen volt választani.

A helyzetet végül a történelem oldotta meg. A Tanácsköztársaság bukását követően Hatvany emigrációba kényszerült, Gizi pedig 1920-ban feleségül ment Vajdához. Házasságuk azonban nem bizonyult tartósnak. A háborúban testileg és lelkileg megviselt férfi egyre inkább visszahúzódott, anyagi nehézségei pedig tovább terhelték kapcsolatukat, miközben felesége karrierje meredeken ívelt felfelé. Végül hétéves házasság után, 1927-ben elváltak, de kivételesen jó viszonyban maradtak: Bajor később Vajda második feleségével is barátságot kötött, fiuknak, Vajda Miklósnak pedig a keresztanyja lett. A második világháború alatt egykori férje családjának is segítséget nyújtott, a kommunista hatalomátvétel után pedig személyesen Rákosi Mátyáshoz fordult, amikor Vajda özvegyét internálták.

Közben újabb híres férfiak tűntek fel az ünnepelt színésznő életében: Zilahy Lajos íróval, a Halálos tavasz szerzőjével még az eljegyzésig is eljutottak. Különös módon az író és Vajda között sem alakult ki ellenséges viszony. A korabeli visszaemlékezések szerint előfordult, hogy hármasban sétáltak Budapest utcáin, sőt Vajda olykor még a szerelmesek kibékítésében is segédkezett. Zilahyval végül szakítottak, de Bajor nem maradt sokáig egyedül.

Fényűző élet, majd újabb válás: Bajor Gizi második házassága 

Bajor Gizi válása után hamar ismerkedni kezdett: 1928-ban, egy évvel válása után máris hozzáment a dúsgazdag bankárhoz és országgyűlési képviselőhöz, Paupera Ferenchez, akivel Velencében töltötték a nászútjukat. A házaspár egy impozáns Stefánia úti palotában rendezkedett be, a színésznő pedig végre olyan fényűzésben élhetett, amelyről korábban csak álmodozott. Sajnos azonban ez a gondtalan időszak sem tartott sokáig. Az 1929-ben kirobbanó gazdasági világválság Paupera vagyonát is felemésztette, ennek következtében a házasságuk fokozatosan megromlott. Bajor 1932-ben második férjétől is elvált.

A nagy szerelem, amely végül tragédiába torkollott 

Bajor Gizi 1930-ban egészen véletlenül ismerkedett meg harmadik férjével, dr. Germán Tiborral. Gyermekkora óta visszatérő fülproblémája miatt keresett fel egy specialistát, akinek nevét egyszerűen a telefonkönyvből választotta ki. A neves fül-orr-gégész, aki többek között a Nemzeti Színház és az Operaház művészeit is kezelte, kezdetben különösebb érdeklődést sem mutatott híres páciense iránt. Ez állítólag annyira meglepte a rajongáshoz szokott színésznőt, hogy elhatározta, meghódítja az orvost. Színházjegyekkel próbálta elcsábítani, Germán azonban hónapokig ellenállt, mielőtt végül beleszeretett. 

Kapcsolatuk hamarosan elmélyült, és 1933. július 21-én összeházasodtak. A férfi valósággal bálványozta Gizit, aki cserébe olyan szabadságot kapott tőle, amelyet korábbi házasságaiban nem feltétlenül élvezhetett. Gyermekük nem született, de a színésznő szeretettel vette körül családtagjait, barátait és állatait. A Stromfeld Aurél úti, neobarokk villájuk a budapesti művészvilág egyik legfontosabb találkozóhelyévé vált: rendszeres vendég volt náluk Gobbi Hilda, Jávor Pál, Somlay Artúr, Gombaszögi Ella és Herczeg Ferenc is. Az épület emeletén a házaspár lakott, a földszinten pedig Gizi édesanyja és más rokonai kaptak helyet. A korabeli beszámolók szerint a színésznő szívesen tréfálkozott otthon is: előfordult például, hogy a szobalánya hangját utánozva próbálta lerázni a kellemetlen telefonálókat. Gondtalannak tűnő életüket aztán a második világháború gyökeresen felforgatta. 

Bajor Gizi telefonkönyvből választotta ki a férjét, aki később végzett vele
Bajor Gizi (balra) a Stromfeld Aurél úti villája udvarán Elsa Merlini olasz színművésznővel, 1940
Fotó: Profimédia
A színpad ünnepelt csillagából az üldözöttek megmentője lett

A zsidó származású Germán Tibort a háború alatt egyre súlyosabb fenyegetések érték. Bár Bajor Gizi Horthy Miklós közbenjárásával korábban mentességet szerzett férjének a zsidótörvények alól, a német megszállás és különösen a nyilas hatalomátvétel után ez már nem jelentett biztonságot. A színésznő 1944 márciusában bejelentette, hogy nem lép színpadra, és minden erejét az üldözöttek megmentésére fordította.

Nemcsak férjét, hanem számos barátját, rokonát és művésztársát is bújtatta otthonában, köztük Tamási Áront és a Diósy házaspárt. Germán egy időben a villa manzárdszobájában, egy beépített szekrény mögött kialakított rejtekhelyen húzta meg magát. Egy alkalommal a nyilasok házkutatást tartottak az épületben, és bár az orvost nem találták meg, elhurcolták Bajor első férjének második feleségét és fiát, Vajda Miklóst, aki egyben a színésznő keresztfia volt. Gizi azonban nem hagyta őket magukra: a svéd diplomácia segítségével személyesen jelent meg a Városmajor utcai nyilasházban, ahonnan sikerült kiszabadítania őket. Vajda Miklós későbbi visszaemlékezése szerint keresztanyja hatalmas kalapban, királynői tartással lépett be a foglyokhoz, oldalán a németül kiabáló svéd követtel, és perceken belül elérte a szabadon bocsátásukat. A háború végén Germán Tibor életben maradt, ám a bujkálás és az állandó életveszély súlyosan megviselte. Bár később visszatérhetett orvosi munkájához, a házaspár életére a következő években újabb nehézségek vártak. 

A kommunista hatalomátvétel után Bajor Gizi ismét kénytelen volt befolyását latba vetni szerettei érdekében. Amikor Vajda Ödön özvegyét 1949 végén letartóztatták, személyesen Rákosi Mátyáshoz fordult, majd 1950-ben a márianosztrai börtönbe is ellátogatott, ahol még a szigorú őröket is sikerült meggyőznie arról, hogy engedjék találkozni a fogollyal. Közben saját házasságában is egyre több feszültség jelentkezett. Germán testvérei Angliába távoztak, a házaspár azonban hiába próbált útlevelet szerezni, hogy meglátogathassák őket. A beszámolók szerint az orvos végül illegális úton is megkísérelte megszervezni a külföldre utazást, ami miatt az Államvédelmi Hatóság látókörébe került. 

Germán ekkor már egyre inkább aggódott felesége egészségéért és súlyos idegrendszeri betegségektől tartott, jóllehet ezek fennállását nem sikerült egyértelműen igazolni. Bajor Gizi eközben továbbra is dolgozott, 1948-ban az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat, ám a Nemzeti Színház megváltozott politikai légkörében már korántsem érezhette magát olyan szabadnak, mint korábban. A házaspár kapcsolatát így a háborús traumák, a fokozódó bizonytalanság és Germán egyre nyugtalanítóbb viselkedése is megterhelte. Mindez végül az 1951. február 12-én bekövetkezett tragédia előzménye lett. 

Bajor Gizi telefonkönyvből választotta ki a férjét, aki később végzett vele
Bajor Gizi és Ráday Imre színművészek Jean Cocteau: Szent Szörnyetegek című színművének előadásában a Nemzeti Színházban 1945-ben
Fotó: Fortepan
A férj, aki annyira féltette feleségét, hogy végül a gyilkosa lett 

A második világháború alatt átélt megpróbáltatások mély nyomot hagytak Germán Tiborban. Az egykor elismert és magabiztos orvos viselkedése fokozatosan megváltozott: egyre zárkózottabbá, ingerlékenyebbé vált, rendszeresen ivott, és mindinkább megszállottan foglalkozott felesége egészségével.

Bajor Gizi régóta fennálló fülproblémái miatt attól rettegett, hogy a színésznő elveszíti a hallását, és többé nem állhat színpadra. Idővel már súlyos, gyógyíthatatlan betegséget, sőt agydaganatot is feltételezett nála.

Aggodalma odáig fajult, hogy az orvosi szokásokkal szakítva maga operálta meg feleségét, majd rendszeres injekciókkal kezelte. A beavatkozás nem hozott megnyugtató eredményt, Germán pedig továbbra is meg volt győződve arról, hogy Gizi állapota egyre rosszabb. A színésznő eközben úgy érezte, már felépült, és környezetének többször is panaszkodott férje túlzott aggodalmaskodása miatt. 

A helyzet idővel annyira elmérgesedett, hogy Bajor Gizi már félt a férjétől. Keresztfia, Vajda Miklós később felidézte, hogy a színésznő neki is beszélt Germán megváltozott viselkedéséről, ám mindezt elsősorban az orvos szakmai kudarcával magyarázta. A férfi eközben külföldi professzorokkal levelezett felesége feltételezett betegségéről, és szerette volna Svájcba vinni kezelésre. A házaspár nem kapott útlevelet, Germán pedig ekkor is illegális úton próbált kiutazási engedélyhez jutni. Az ügy az Államvédelmi Hatóság tudomására jutott, az orvost kihallgatták, majd a beszámolók szerint 1951. február 12-ére Bajor Gizit is beidézték az Andrássy út 60.-ba. A színésznő azonban sem a kihallgatáson, sem az aznapi színházi próbáján nem jelent meg. 

A végzetes reggel és a rejtélyes búcsúlevél 

1951. február 12-én reggel a házaspár még együtt kávézott budai otthonában. Nem sokkal később azonban a villa egyik lakója Bajor Gizit holtan, férjét pedig eszméletlenül találta meg. Germán Tibort kórházba szállították, de az életét már nem tudták megmenteni. A mindössze 57 éves színésznő és férje halálát morfiumtúladagolás okozta. A legelterjedtebb magyarázat szerint Germán a szokásos B-vitamin-injekció helyett halálos adag morfiumot adott be feleségének, majd önmagával is végzett. A férfi valószínűleg ekkorra már meg volt győződve arról, hogy Gizi gyógyíthatatlan beteg, és így akarta megkímélni a rá váró szenvedéstől.

A tragédia helyszínén egy rövid búcsúlevelet is találtak, amelyen mindkettejük neve szerepelt: „Így nem lehet tovább élni! Bajor Gizi, Germán Tibor.”

Bár a színésznő aláírását valódinak tartották, felmerült, hogy Germán egy korábban, autogramkérés céljából aláíratott papírt használt fel, és utólag írta rá a búcsúüzenetet. Ez azért is tűnt elképzelhetőnek, mert az orvos gyakran kért feleségétől aláírásokat ismerősei számára. A levél tehát önmagában nem bizonyította, hogy Bajor Gizi tudott férje tervéről, vagy beleegyezett volna a közös halálba. 

A boncolásról szóló korabeli beszámolók tovább erősítették azt a feltételezést, hogy a tragédia hátterében Germán Tibor súlyosbodó állapota állhatott. A vizsgálat szerint Bajor Gizinél nem találtak olyan elváltozást, amely igazolta volna férje legsúlyosabb félelmeit, Germánnál viszont előrehaladott agykéregsorvadást állapítottak meg. Ez összefüggésben állhatott megváltozott viselkedésével és felesége betegségével kapcsolatos kényszerképzeteivel. Munkatársai utólag elismerték, hogy észrevették az orvos személyiségének átalakulását, de akkor nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. 

Gyilkosság, közös öngyilkosság vagy politikai leszámolás? 

Bajor Gizi és Germán Tibor halála már a kortársak körében is számtalan találgatást indított el. A legelfogadottabb magyarázat szerint a férj beszűkült tudatállapotában, felesége feltételezett gyógyíthatatlan betegségétől rettegve követte el a gyilkosságot, majd öngyilkos lett. Mások azonban azt sem zárták ki, hogy a házaspár közösen döntött a halál mellett, esetleg féltékenység vagy más magánéleti konfliktus vezetett a tragédiához. 

A korszak politikai légköre miatt egy harmadik elmélet is elterjedt. Eszerint az ÁVH-nak is köze lehetett a történtekhez, különösen azért, mert Germán korábban illegális útlevélszerzéssel próbálkozott, és a házaspár külföldre távozását a hatóságok nem engedélyezték. A gyanút tovább táplálta, hogy egyes visszaemlékezések szerint a tragédia után államvédelmi tisztek jelentek meg a villában, és iratokat vittek magukkal. A politikai gyilkosságra vonatkozó feltételezéseket azonban nem támasztják alá egyértelmű bizonyítékok, a korabeli vizsgálat több dokumentuma pedig nem maradt fenn. Így bár a férj által elkövetett gyilkosságot és öngyilkosságot tartják a legvalószínűbbnek, a történtek minden részletét ma sem lehet teljes bizonyossággal rekonstruálni. 

A színésznő váratlan halála az egész országot megrázta. Temetésén ezrek vettek részt, kollégái díszőrséget álltak ravatalánál, egyik legközelebbi barátja, Gobbi Hilda pedig búcsúbeszédben emlékezett meg róla. Gobbi kezdeményezésére egy évvel később, 1952. február 12-én Bajor Gizi egykori otthonában megnyílt az ország első színész-emlékmúzeuma. A Stromfeld Aurél úti villa ma is a nevét viseli, és nemcsak a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjának pályafutását őrzi, hanem egy kivételes, fordulatokban gazdag élet emlékét is, amelynek tragikus befejezése máig kérdéseket vet fel.

Források: itt, itt, itt, itt és itt.

(Nyitókép, Belső kép 1., Belső kép 2., Belső kép 3.)

Nyitókép: Bajor Gizi / Profimédia

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!