5 világhírű színész, aki megérte a 100 éves kort
A százéves kor ma is kivételes, különösen egy olyan pályán, ahol az idő múlása a nyilvánosság előtt zajlik. A film világa ritkán lassít, mégis akadnak életutak, amelyek nemcsak hosszúságukkal, hanem következetességükkel is figyelmet érdemelnek. 5 olyan színészt gyűjtöttünk össze, akik ezt a ritka határt is elérték.
Dick Van Dyke ma is ennek az attitűdnek az egyik legismertebb példája: százévesen is aktív, rendszeresen mozog, és tudatosan kerüli a felesleges feszültséget. Mint mondta: nem tartja magában a haragot, inkább elengedi, és igyekszik megőrizni a könnyedséget. A hosszú élet mögött sokféle tényező állhat, de egyre több jel mutat arra, hogy az életminőség, a mentális egyensúly és az a fajta belső tartás, amellyel valaki a mindennapokhoz viszonyul, legalább annyira meghatározó, mint a körülményei.
Kirk Douglas pályája a Martha Ivers különös szerelme (1946) című filmmel indult, és több mint hat évtizeden át formálta Hollywood egyik legkarakteresebb arcát. Szerepeiben gyakran egyszerre volt jelen az erő és a belső nyugtalanság, ami különös feszültséget adott alakításainak. A Spartacus (1960) színészként és producerként is meghatározó állomás volt számára. Idős koráig aktív maradt, és a klasszikus hollywoodi korszak egyik utolsó élő emlékezeteként tekintettek rá.
Az Elfújta a szél (1939) Melanie Hamiltonjaként vált világszerte ismertté, de pályája jóval gazdagabb ennél az egy szerepnél. A Mindenki a magáét (1946) és Az örökösnő (1949) című filmekért Oscar-díjat nyert, és a korszak egyik legsokoldalúbb színésznőjeként tartották számon. A stúdiórendszerrel szembeni jogi fellépése alapjaiban alakította át a hollywoodi szerződési gyakorlatot, és a mai napig hivatkozási pont.
Luise Rainer volt az első színésznő, aki egymást követő években nyert Oscar-díjat: A nagy Ziegfeld (1936) és a Jó föld (1937) című filmekért. A náci Németországból menekült Hollywoodba, ám néhány év után fokozatosan eltávolodott a filmipartól, mert nem tudott azonosulni a rá osztott szerepekkel és a stúdiórendszer működésével. Több mint öt évtizeden át nem forgatott, mielőtt 1997-ben rövid időre visszatért. Életútja ritka példája annak, amikor valaki tudatosan lép ki a reflektorfényből.
George Burns neve évtizedeken át egyet jelentett a színpadi jelenléttel. Feleségével, Gracie Allennel közös műsora a rádió és a televízió korai korszakának meghatározó darabja volt. Allen halála után sem vonult vissza: új formában folytatta pályáját, és idős korában is rendszeresen fellépett. Oscar-díját a Napsugár fiúk (1975) című filmért kapta, közel nyolcvanévesen.
Etta Moten Barnett pályája a színház, a film és a zene határán mozgott. Legismertebb szerepe Bess alakítása volt a Porgy és Bess 1943-as színpadi változatában. 1934-ben ő lett az első afroamerikai előadó, aki a Fehér Házban énekelt Franklin D. Roosevelt születésnapján. A Rióba repülünk (1933) című filmben is szerepelt, Fred Astaire és Ginger Rogers oldalán, később pedig diplomáciai és társadalmi szerepet is vállalt.
Olvasd el ezt is!