Nagy Sándor utolsó napjairól több, egymástól részleteiben is eltérő ókori leírás maradt fenn. Ezek mind a halála után keletkeztek, ezért pontos diagnózist ma már nem lehet felállítani. Az egyik elbeszélés szerint lázas betegség döntötte ágynak, állapota fokozatosan romlott, végül már járni és beszélni sem tudott.
Katherine Hall, az új-zélandi Otago Egyetem orvosa 2018-ban azt vetette fel, hogy a tüneteket Guillain–Barré-szindróma okozhatta. Ennél a ritka autoimmun betegségnél az immunrendszer a perifériás idegeket támadja meg, ami fokozatos izomgyengeséghez, súlyosabb esetben teljes bénuláshoz vezethet.
Hall szerint Nagy Sándornál a betegség egyik olyan változata alakulhatott ki, amely elsősorban a mozgatóidegeket érinti. Ez megmagyarázhatná, miért veszítette el fokozatosan a mozgás és a beszéd képességét, miközben mentálisan ép maradt. A kutató felvetése szerint a kórképet egy Campylobacter jejuni-fertőzés válthatta ki.
A bénulás végül a légzőizmokat is elérhette. Hall szerint Nagy Sándor légzése annyira lelassulhatott és legyengülhetett, hogy környezete már nem is érzékelte azt. Az ókorban nem álltak rendelkezésre olyan vizsgálatok, amelyekkel biztosan meg lehetett volna állapítani a halál beálltát.
Ez egyben magyarázatot adhatna arra is, miért nem indult meg azonnal testének bomlása. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy ebben az időszakban végig tudatánál maradt volna. Hall magyarázata csak egy a számos lehetséges diagnózis közül. Nagy Sándor halálával kapcsolatban korábban tífuszt, maláriát, hasnyálmirigy-gyulladást és mérgezést is felvetettek. Mivel földi maradványait nem lehet megvizsgálni, az ókori leírások pedig nem adnak egyértelmű választ, halálának pontos oka továbbra is ismeretlen.
Olvasd el ezt is!