Mi történt valójában az ókori világ 7 csodájával? Ebből a videóból kiderül
Amikor a világ hét csodáját emlegetjük, legtöbben modern listákra gondolunk. Az eredeti felsorolás azonban az ókori görög világban született, és a Földközi-tenger térségének leglenyűgözőbb építményeit gyűjtötte össze. A hét csoda közül ma már csupán egyetlen áll – a többit földrengések, tűzvészek, fosztogatások és az idő pusztította el.
A hét csoda gondolata az i. e. 4-3. században formálódott. Nagy Sándor hódításai után a görög utazók új területeket ismertek meg Egyiptomtól Babilonig, és elkezdték összeírni azokat a helyszíneket, amelyeket mindenképpen érdemes látni. Nem létezett egységes lista, több változat is forgott, a hetes szám azonban hamar rögzült. A ma ismert felsorolás csak a reneszánsz idején vált véglegessé – addigra viszont már szinte mindegyik építmény eltűnt.
A legrégebbi és egyetlen ma is álló csoda a gízai nagy piramis. Az i. e. 2500-as években, a IV. dinasztia idején épült Hufu fáraó síremlékeként. Eredeti magassága 147 méter volt, ma körülbelül 138 méter. Közel 3800 éven át ez számított a világ legmagasabb ember alkotta építményének. A modern kutatások szerint nem rabszolgák, hanem szervezett, fizetett munkaerő dolgozott rajta. A mészkőburkolat és a csúcsát díszítő zárókő mára eltűnt, de maga a szerkezet a stabil forma miatt fennmaradt.
Babilon függőkertjei már jóval bizonytalanabbak. A leírások szerint lépcsőzetes teraszokon elhelyezett, öntözőrendszerrel ellátott kertekről volt szó, amelyeket II. Nabú-kudurri-uszur építtetett felesége kedvéért. A probléma az, hogy minden beszámoló görög szerzőktől származik, akik nem látták saját szemükkel az építményt, és régészeti bizonyíték sincs. Egyes feltételezések szerint a történet más mezopotámiai város, például Ninive kertjeivel keveredhetett össze.
Az epheszoszi Artemisz-templom története többszöri pusztulás és újjáépítés sorozata. A legismertebb változat hatalmas, oszlopokkal övezett szentély volt. Az egyik épületet szándékosan felgyújtották egy hírnévre vágyó férfi tettének következtében, később gót támadás rongálta meg, végül a 4. század végén pusztult el végleg. Olümpiában a több mint 12 méter magas Zeusz-szobor állt, amelyet Pheidiasz készített arany és elefántcsont felhasználásával. A szobor a 4. század végén még létezett. Nem tudni pontosan, mikor és hogyan semmisült meg.
A Halikarnasszoszi mauzóleum – amelyről maga a „mauzóleum” szó is származik – Mauszólosz király síremléke volt, mintegy 45 méter magas építmény, gazdag szobordíszítéssel. A római korban még állt, a középkorban azonban romossá vált, köveit más építkezésekhez használták fel. A rodoszi kolosszus, Héliosz napisten 33 méteres bronzszobra mindössze 56 évig magasodott a szigeten, mielőtt i. e. 226 körül földrengés döntötte le. Maradványai évszázadokig hevertek a földön, majd a bronzot széthordták.
Az utolsó csoda az alexandriai világítótorony volt, amely a Pharosz szigeten állt, és mintegy 100 méteres magasságával a kor egyik legimpozánsabb építménye volt. Funkcionális szerepet töltött be: tűz és tükrök segítségével vezette a hajókat a kikötőbe. Több földrengést is túlélt, de a 14. századra végleg összeomlott, köveit később erőd építéséhez használták fel.
Olvasd el ezt is!