
Ártatlan mesének indult, több országban mégis betiltották a népszerű könyvet
Az Alice Csodaországban ma a világirodalom egyik legismertebb gyerekkönyve, ám a megjelenése után több alkalommal is tiltólistára került. Lewis Carroll 1865-ben megjelent művét különböző korokban más és más okokból támadták: volt, ahol a beszélő állatok, máshol a droghasználatra utaló jelenetek vagy a szerző magánéletével kapcsolatos találgatások miatt támadták.
Az Alice Csodaországban cselekménye eredetileg egy hajókiránduláson elmesélt történetből nőtt ki, amit Charles Lutwidge Dodgson, vagyis Lewis Carroll talált ki ismerősének, Alice Liddellnek és testvéreinek. A könyv 1865-ben jelent meg, és szinte azonnal sikeres lett, komolyabb támadások csak a 20. században érték.
Kínában például 1931-ben került feketelistára. A döntést azzal indokolták, hogy az emberi tulajdonságokkal felruházott állatok sértették a korabeli hatóságok vallási és erkölcsi felfogását. A tiltás logikája hasonlított ahhoz, amivel más gyerekirodalmi műveket, például a Micimackót is támadták: a beszélő állatok egyes értelmezések szerint felborították az ember és az állatok közötti hierarchiát.

Az Egyesült Államokban az 1960-as évektől időről időre más okból került célkeresztbe a könyv. A vízipipázó hernyó és a méretváltozást eredményező gomba miatt egyesek a droghasználat népszerűsítését látták benne. Ez az értelmezés azonban erősen olvasói projekciókra épül, hiszen Alice a történetben egy álomszerű világ szabályaihoz próbál alkalmazkodni, ahol a méretváltozás a továbbjutás feltétele, nem pedig a kábítószer-használat tudatos népszerűsítése.
A legfurcsább történet New Hampshire-hez kötődik, ahol 1900-ban állítólag az állami iskolákból is száműzték a könyvet, arra hivatkozva, hogy az maszturbációt és a szexuális fantáziákat népszerűsít annak ellenére, hogy a szövegben erre nincs valódi bizonyíték. Valószínűbb, hogy a gyanakvás inkább Dodgson személyes életével, a Liddell-családhoz fűződő kapcsolatával, fiatal lányokról készített portréfotóival és azzal a máig homályos ténnyel függött össze, hogy később kitiltották a Liddell-házból. Alice és testvérei ugyanakkor soha semmivel nem vádolták az írót.
A mű körüli viták azért is érdekesek, mert a könyv valóban tele van nyugtalanító motívumokkal, csak éppen nem azokkal, amelyek miatt rendszerint támadták. Alice szinte végig szorong: attól fél, hogy valaki meghalhat miatta, hogy ő maga megszűnik létezni, vagy hogy nem tud eligazodni Csodaország bizarr szabályai között. Már a nyúlüregben zuhanva is azon aggódik, nehogy leejtsen egy befőttesüveget, és azzal megöljön valakit odalent.
A történetben folyamatosan jelen van a fenyegetés, a logikai csapda és az erőszak árnyéka. A Szívkirálynő visszatérő lefejezési parancsai, a szereplők körkörös érvelései, a rejtvényszerű párbeszédek és Alice testének állandó változásai mind egy olyan világot rajzolnak ki, amely egyszerre játékos és nyomasztó. Ezeket a későbbi tiltások és viták gyakran háttérbe szorították, és inkább olyan részletek botránkoztatták meg őket, mint a dohányzó hernyó vagy a gomba.
A regény egyik legerősebb olvasata szerint Alice története a gyerekkorból a felnőtt lét felé tartó szorongásokról szól. A kislány próbálja megérteni azokat a szabályokat, amelyek még idegenek számára, miközben aggódik az emlékezete miatt, önmagát fegyelmezi, amikor sír, és végül szembeszáll egy hatalommal, amelyről felismeri, hogy „csak egy pakli kártya”. Mindez a kamaszkor és a felnőtté válás bizonytalanságait is előrevetítheti.

A Disney1951-es animációs változata után sok feldolgozás már nem kedves, tanulságos gyerekmeseként kezelte a történetet. Csodaország idegen logikája, a test torzulása, a szabályok kiszámíthatatlansága és a gyermeki képzelet fékezhetetlen ereje mind olyan elemek, amelyek könnyen átvezetnek a félelmetesebb értelmezésekhez. A következő nagyobb adaptációk között egy Sabrina Carpenter főszereplésével készülő zenés film is szerepel.
Az Alice Csodaországban tiltásai és újraértelmezései végső soron arra vezethetők vissza, hogy minden korszak a saját félelmeit látja bele a történetbe. Hatása ráadásul túlnőtt az irodalmon. A számtalan film, játék, zenei utalás és művészeti feldolgozás mellett egy ritka neurológiai jelenség is a mű után kapta a nevét. Az Alice Csodaországban-szindrómával diagnosztizáltak torzulva látják saját testüket, mozgásukat vagy környezetüket, és azt is érezhetik, hogy az idő túl lassan vagy gyorsan telik.
(Medium)
Olvasd el ezt is!