Herculine Adélaïde Barbin 1838. november 8-án született a délnyugat-franciaországi Saint-Jean-d’Angély városában. A családja Alexinának hívta, és lányként nevelték fel. Szegény körülmények között élt, ugyanakkor jó tanuló volt, ezért ösztöndíjjal egy orsolyita kolostori iskolában folytathatta a tanulmányait. Az 1850-es évek közepén tanárnak készült, majd 1857-ben állást kapott egy leányiskolában. Ekkorra már több jel is arra utalt, hogy fejlődése eltér kortársaiétól.
Barbin maga is észlelte ezeket a változásokat, és visszaemlékezéseiben később részletesen írt arról, mennyire zavarta, hogy külsőre eltér a körülötte élő nőktől.
Barbin egészsége fiatal korától gyenge volt, az 1850-es évek végén pedig rendszeres hasi fájdalmai jelentkeztek. Segítségért a La Rochelle-i püspökhöz fordult, aki kapcsolatba lépett egy helyi orvossal, Dr. Chesnet-vel. A vizsgálat során kiderült, hogy Barbin olyan nemi jellegekkel rendelkezik, amelyeket akkoriban női és férfi testi sajátosságok együttes jelenléteként írtak le. Mai szóhasználattal interszex állapotról beszélnénk. További vizsgálatok következtek, amelyek nyomán Barbin férfiként történő jogi elismerését kezdeményezték. Az ügy ezután jogi útra terelődött, a bíróság pedig hivatalosan is férfiként jegyezte be.
Az eset hamar ismertté vált Franciaországban. A korabeli újságok szenzációként kezelték a történetet, és több lap sértő, megbélyegző kifejezésekkel írt Barbinról. A helyzetét tovább nehezítette, hogy korábban kapcsolatot alakított ki egyik tanár kollégájával, Sarával, ezért a magánélete is nyilvános találgatások tárgyává vált.
A jogi döntést követően Barbin Párizsba költözött, és Abel néven élt tovább. Korábbi munkáját elvesztette, Sarával pedig megszakadt a kapcsolata. Nehezen talált állást, és egyre rosszabb anyagi körülmények közé került.
Ebben az időszakban kezdte megírni memoárját is. A szövegben részletesen foglalkozott gyermekkorával, testi fejlődésével és azzal, hogyan változott meg az élete az orvosi vizsgálat és a jogi döntés után. Visszaemlékezései később fontos forrássá váltak, mert saját tapasztalatain keresztül mutatták be, milyen volt interszex emberként élni a 19. században.
Barbint 1868 februárjában holtan találták párizsi lakásában. Huszonkilenc éves volt. A hatóságok szerint öngyilkosságot követett el. Halálának pontos napját nem sikerült megállapítani.
Története évtizedekkel később ismét ismertté vált. Michel Foucault francia filozófus később újra kiadta Barbin visszaemlékezéseit, más korabeli dokumentumokkal együtt. Az élete később irodalmi és filmes feldolgozásokat is inspirált. Születésnapját, november 8-át ma az Intersex Day of Remembrance, vagyis az interszex emberek emléknapjaként tartják számon.
Olvasd el ezt is!