Ebben a könnyed, de tudatosan Bardot imázsára építő háborús vígjátékban egy naiv francia lányból válik ellenállási ügynök, aki nőiességét fegyverként használja a megszállt Franciaországban. A film óriási közönségsiker lett, és ez volt az első alkalom, amikor Bardot bebizonyította: a kamera előtt akkor is megállja a helyét, ha nem a provokáció a fő attrakció. Finom humor, ritmusérzék és meglepő természetesség jellemzi az alakítását.
Louis Malle modern melodrámája szinte dokumentarista pontossággal játszik rá Bardot hírnevére. Egy fiatal táncosnőt alakít, aki egyik napról a másikra filmsztárrá válik, majd lassan beleroppan abba, hogy mindenki birtokolni akarja. Marcello Mastroianni partnereként Bardot itt először mutatja meg nyíltan a sztárlét magányát és kiüresítő oldalát.
Roger Vadim filmje indította el a Bardot-jelenséget világszerte. A Saint-Tropez-i árvaként bemutatott Juliette figurája elementáris erejű volt: ösztönös, szabad és szexuálisan autonóm nő, amilyet a korabeli mozi ritkán látott. A botrányokkal övezett siker nemcsak Bardot karrierjét indította el, hanem új fejezetet nyitott a női szexualitás filmes ábrázolásában.
Henri-Georges Clouzot tárgyalótermi drámája Bardot karrierjének egyik csúcspontja. Egy szenvedélyből elkövetett gyilkossággal vádolt fiatal nőt játszik, akit a bíróság és a közvélemény is darabokra szed. A szerep érzelmi szélsőségeket követel, és Bardot mindegyikben hiteles: egyszerre dacos, sebezhető és önpusztító. A film Oscar-jelölést kapott, nem kis részben azért, mert Bardot pályája egyik legerősebb alakítását nyújtotta benne.
Jean-Luc Godard mesterművében Bardot Camille szerepében jelenik meg, egy házasság lassú, fájdalmas széthullásának középpontjában. Bár a marketing a testére épített, a film igazi ereje az arcán és a gesztusaiban rejlik. A hosszú, szinte színházi léptékű jelenetekben Bardot finom, rétegzett és megrendítő alakítást nyújt. Ez a film mutatja meg leginkább, milyen színésznő lehetett volna, ha nem dönt a korai visszavonulás mellett.
Olvasd el ezt is!