Lola Montez, a 19. század egyik leghírhedtebb kurtizánja, valójában Elizabeth Rosanna Gilbertként született Írországban 1821-ben. Gyerekkorának egy részét Indiában töltötte, ahová brit katonatiszt apját követte a család. A férfi kolerában meghalt, édesanyja pedig hamarosan újraházasodott, Gilbert pedig később az angliai Bathban folytatta tanulmányait. Mindössze tizenhat éves volt, amikor 1837-ben édesanyja közölte vele, hogy egy nála jóval idősebb, vagyonos férfihoz akarja férjhez adni. Ekkoriban került a család közelébe Thomas James brit tiszt is, akivel Gilbert édesanyja az Indiából Angliába tartó hajóúton ismerkedett meg.
James később Bathba is vele tartott, ahol megismerte az ott tanuló Gilbertet. A fiatal nő nem akart beletörődni a számára eltervezett házasságba, és végül Jamesszel Írországba szökött. 1837 júliusában összeházasodtak, később pedig Indiába költöztek. Házasságuk azonban néhány éven belül zátonyra futott. Mivel nőként kevés lehetősége volt arra, hogy önállóan boldoguljon, Gilbert új életet kezdett, és hamarosan új nevet is választott magának.
Felvette a Lola Montez nevet, és egzotikus spanyol táncosnőként próbált érvényesülni. Új személyiségéhez előkelő származást és titokzatos múltat is kitalált magának. 1843-ban Londonban kezdett fellépni, egyik legismertebb produkciója pedig a látványos Póktánc lett. Karrierje azonban hamar veszélybe került, amikor felismerték benne Thomas James feleségét, így a spanyol özvegyről szóló története szertefoszlott. Montez nem hagyta, hogy a botrány véget vessen pályafutásának: fogta a csomagjait, és Európa más nagyvárosaiban folytatta útját.
Később München, Varsó, Szentpétervár és Párizs szalonjaiban egyre ismertebb lett. Tánctudásánál sokkal nagyobb hatást gyakorolt környezetére feltűnő szépsége, magabiztossága és fékezhetetlen természete. Párizsban bekerült a korszak művészeti és irodalmi elitjébe, ahol többek között Alexandre Dumas-val és Liszt Ferenccel is megismerkedett.
Montez és Liszt Ferenc között szerelmi kapcsolat alakult ki, így a világhírű magyar zeneszerző neve is felkerült a táncosnő híres hódításainak sorába. Montez ekkorra már Európa előkelő társaságainak ismert szereplője volt, akinek jelenléte rendszerint legalább akkora feltűnést keltett a szalonokban, mint a színpadon. Liszt azonban még korántsem jelentette Montez szerelmi életének legnagyobb fejezetét. 1846 őszén Münchenbe érkezett, ahol szeretett volna fellépni a helyi színházban. Miután azonban elutasították, Montez úgy döntött, közvetlenül I. Lajoshoz fordul, és sikerült is audienciát kapnia az uralkodónál. A találkozás sorsfordítónak bizonyult: a királyt azonnal lenyűgözte a nála évtizedekkel fiatalabb nő.
Kapcsolatuk rövid idő alatt szerelmi viszonnyá vált, Montez pedig egyre fontosabb helyet foglalt el a király életében. Lajos hamarosan gondoskodott arról, hogy Montez színpadra léphessen, emellett jelentős anyagi támogatást és otthont is biztosított neki. Kapcsolatuk azonban gyorsan túlnőtt a magánéleten. Montez nyíltan hangoztatta liberális politikai nézeteit, a király pedig egyre inkább hallgatott rá, ami komoly ellenérzést váltott ki a konzervatív bajor vezetésből.
A feszültséget tovább növelte, amikor nyilvánosságra került Montez valódi személyazonossága és korábbi házassága. I. Lajos ennek ellenére kitartott mellette: bajor állampolgárságot szerzett neki, majd Landsfeld grófnőjévé emelte. A döntés hatalmas felháborodást váltott ki Münchenben, és hamarosan már az utcákon is tiltakoztak Montez befolyása ellen. Bajorországból való távozása után Montez ismét kénytelen volt újrakezdeni az életét. Visszatért a színpadra, majd Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában is fellépett, közben újabb házasságokat kötött. Élete utolsó éveiben már előadásokat tartott, 1861 januárjában pedig, mindössze 39 évesen halt meg New Yorkban.
Olvasd el ezt is!