Mária Franciska 1646. június 21-én született Párizsban Marie Françoise Élisabeth néven. Apja, Savoyai Károly Amadé Nemours hercege, anyja Élisabeth de Bourbon-Vendôme volt, aki IV. Henrik francia király unokája volt. A házaspár öt gyermeke közül mindössze két lány érte meg a felnőttkort: Mária Franciska és nővére, Marie Jeanne Baptiste.
Mária mindössze hatéves volt, amikor apja életét vesztette egy meglehetősen drámai összecsapásban. Károly Amadé összeveszett sógorával, François de Vendôme-mal, Beaufort hercegével, a konfliktus hátterében pedig Châtillon hercegnéje állt. A viszály végül 1652 nyarán párbajhoz vezetett egy párizsi lóvásáron, ahol a mindössze 28 éves Károly Amadé halálos sebet kapott. Férje halála után Élisabeth visszavonult a fontevraud-i apátságba, lányait pedig egy ideig apácák nevelték. Mária ennek köszönhetően jó oktatásban részesült, és felnőttként maga is írt verseket.
A két lány házassága azonban több volt családi kérdésnél. Mivel a Nemours-háznak nem maradt közvetlen férfi örököse, Európa előkelő udvarai számára mindketten értékes házassági partnernek számítottak.
Mária anyja szerette volna legalább egyik lányát a Savoyai-ház főágába beházasítani, ám az erre irányuló tárgyalások nem jártak sikerrel. Több más házassági terv is felmerült, de egyikből sem lett semmi. Anyja 1664-es halála után Mária jövőjéről dédnagybátyja, César d'Estrées püspök kezdett tárgyalni. Ekkor került a képbe Portugália.
Az ország trónján 1656 óta VI. Alfonz ült, aki három évvel volt idősebb Máriánál, és még mindig nem nősült meg. Nem a francia hercegnő volt a portugál udvar eredeti választása: korábban XIV. Lajos francia király unokatestvérének, Anne Marie Louise d'Orléans-nak a kezét próbálták megszerezni, ő azonban nemet mondott, így végül Mária Franciska került a képbe.
A házassági szerződést 1666 februárjában írták alá Párizsban. Mária hatalmas, 600 ezer escudós hozományt vitt magával, cserébe jelentős portugál birtokokat és udvartartásának fenntartására szolgáló jövedelmet ígértek neki. A meghatalmazott útján megtartott franciaországi esküvő után Mária Portugáliába hajózott. 1666. augusztus 9-én találkozott új férjével, és még aznap megtartották a tényleges esküvőt is. A menyasszony húsz-, a király huszonhárom éves volt. A házasság azonban már az első napon baljós fordulatot vett: egyes korabeli beszámolók szerint Alfonz az esküvői lakoma közepén egyszerűen faképnél hagyta újdonsült feleségét.
Mária hamar rájöhetett, hogy nem csupán egy boldogtalan házasságba, hanem egy súlyos politikai válság kellős közepébe érkezett. VI. Alfonz gyermekkorában súlyos betegségen esett át, amely maradandó testi károsodást okozott nála. Kortársai gyakran kiszámíthatatlan, lobbanékony személyiségként írták le, és sokan kételkedtek abban, hogy alkalmas az uralkodásra. Nagykorúsága után is évekig édesanyja kormányzott régensként.
A király udvarában eközben hatalmas befolyásra tett szert Castelo Melhor grófja, Alfonzzal szemben pedig fokozatosan kialakult egy másik politikai tábor, amelynek középpontjában öccse, Péter állt.
Mária kezdetben jó viszonyban volt Castelo Melhorral, kapcsolatuk azonban megromlott, amikor a királyné – anyósához hasonlóan – részt akart venni az államtanács ülésein. A gróf ezt ellenezte, Mária pedig egyre közelebb került az ellenzéki csoporthoz és vele együtt Péterhez.
Későbbi beszámolók szerint Mária és Péter között romantikus kapcsolat is kialakulhatott. A források Pétert jóképű, karizmatikus és politikailag rátermett férfiként ábrázolták – vagyis szinte VI. Alfonz tökéletes ellentéteként. Arra azonban nincs egyértelmű bizonyíték, hogy Mária már házassága idején viszonyt folytatott volna sógorával. Az viszont biztos, hogy Castelo Melhor egyre veszélyesebb politikai szövetségként tekintett rájuk.
A helyzet 1667-ben bonyolódott, amikor egy palotaforradalom során Castelo Melhor elvesztette hatalmát és Angliába menekült, Péter pedig átvette az ország tényleges irányítását. VI. Alfonz ugyan hivatalosan továbbra is király maradt, de hatalmától megfosztották, később pedig az Azori-szigetekhez tartozó Terceirára száműzték. Péter herceg régensként kezdett uralkodni, Mária eközben saját házasságát próbálta felszámolni.
Mária azzal érvelt, hogy férje képtelen volt a házasság elhálására. Ez azért okozott különösen nagy botrányt, mert korábban állítólag azt is jelezte, hogy terhesnek gondolja magát, így a két állítás nehezen volt összeegyeztethető. Ez azonban nem akadályozta meg a házasság felbontását. 1668. március 24-én az egyház érvénytelenítette Mária és Alfonz frigyét, arra hivatkozva, hogy a király tartós impotenciája miatt a házasság nem teljesedett be.
Mindössze kilenc nappal később, április 2-án Mária hozzáment volt férje öccséhez, Péterhez. A gyors esküvő alapján könnyű lenne arra következtetni, hogy Mária és Péter között már korábban is volt szerelmi kapcsolat, erre azonban nincs egyértelmű bizonyíték. Mária ugyanis Alfonz bukása után is fontolgatta, hogy hozományával együtt visszatér Franciaországba. Elképzelhető, hogy a házasság mögött politikai és pénzügyi érdekek is álltak: Portugália így megtarthatta Mária jelentős hozományát és értékes dinasztikus kapcsolatait.
Mária hamarosan teherbe esett, és 1669 januárjában megszületett lányuk, Izabella Lujza Jozefa, akinek keresztapja XIV. Lajos francia király lett. A gyermek érkezése politikailag is jól jött Péternek: bár ekkor már ő irányította Portugáliát, bátyja még életben volt és hivatalosan továbbra is királynak számított. Egy lehetséges örökös ezért tovább erősítette Péter helyzetét.
Izabella maradt a pár egyetlen életben maradt gyermeke. Mária 1670-ben ismét teherbe esett, de elvetélt, és több gyermeke nem született. Lányának később számos előkelő kérője akadt, végül azonban sosem ment férjhez, ezért az „örök menyasszonyként” vált ismertté.
Mária a következő években férje politikai helyzetének megszilárdításán dolgozott, egészsége azonban fokozatosan romlani kezdett. Egyes történészek szerint szifiliszben szenvedhetett, bár betegségének pontos eredete máig bizonytalan.
VI. Alfonz eközben fogságban élt, utolsó éveit a sintrai palotában töltötte. 1683. szeptember 12-én, negyvenéves korában meghalt, így Péter végre hivatalosan is elfoglalhatta a portugál trónt II. Péter néven. Mária Franciska ezzel másodszor is Portugália királynéja lett, ezúttal egykori férje öccsének oldalán. Második királynésága azonban mindössze néhány hónapig tartott. Mária ekkorra már súlyosan beteg volt, és 1683. december 27-én, mindössze 37 évesen meghalt. Egyetlen lánya, Izabella Lujza 1690-ben, huszonegy évesen hunyt el. II. Péter később újranősült, és második házasságából született gyermekei biztosították a portugál trón öröklését.
Mária Franciska története ezzel együtt egyedülálló maradt: ő az egyetlen nő Portugália történetében, aki két különböző király feleségeként is királyné lett, ráadásul a két uralkodó testvér volt.
Olvasd el ezt is!