27 éves özvegyként lett „pezsgőkirálynő”, akit Napóleon háborúi sem állíthattak meg
Miközben Európát háborúk, blokádok és kereskedelmi tilalmak bénították meg, egy 27 éves francia özvegy azon dolgozott, hogyan juttathatná el pezsgőjét az orosz arisztokrácia asztalaira. Barbe-Nicole Clicquot saját vagyonát is kockára tette, új eljárásokkal javította a champagne minőségét, majd olyan üzleti húzásokat vállalt be, amelyekkel a 19. század egyik legsikeresebb pezsgőházát építette fel.
Barbe-Nicole Ponsardin 1777-ben született egy tehetős reimsi családban. Apja textilgyáros és politikus volt, ő pedig 21 évesen ment hozzá François Clicquot-hoz, akinek családi vállalkozása gyapjúkereskedelemmel, bankügyletekkel és pezsgőkészítéssel foglalkozott. Férje néhány év alatt évi nyolcezerről mintegy hatvanezer palackra növelte az eladásokat, ám hét évvel a házasságkötésük után meghalt.
Clicquot 27 évesen maradt özvegyen. A korban a nők gazdasági mozgástere erősen korlátozott volt, ő mégis úgy döntött: átveszi a vállalkozást. Apósától jelentős anyagi támogatást szerzett, saját örökségét is kockára tette, és Alexandre Fourneaux borszakértővel kezdett együtt dolgozni. Az első időszak azonban nem nevezhető sikertörténetnek: az eladások évi tízezer palackra estek vissza.
Clicquot ekkor a minőség javítására koncentrált. 1810-ben évjáratos pezsgőt készített, majd néhány évvel később egy olyan módszerrel állt elő, amely alapvetően megváltoztatta a champagne készítését. A palackos másoderjedés után visszamaradó élesztő és üledék addig zavarossá tette az italt. Az asszony ezért egy olyan állványt alkalmazott, amelyben a palackokat ferdén helyezték el, majd fokozatosan forgatták és egyre inkább nyakkal lefelé döntötték, így az üledék a palack nyakánál gyűlt össze, ahonnan könnyebben eltávolíthatták. Az eljárás alapelve ma is része a tradicionális pezsgőkészítésnek.
A legmerészebb döntései azonban a napóleoni háborúk idején születtek. A konfliktusok és a kereskedelmi korlátozások szinte ellehetetlenítették a francia borok exportját, Clicquot mégis mindenáron el akarta érni az orosz piacot. Egy időben még az is felmerült, hogy kávéshordókba rejtve juttassák ki a palackokat, később pedig 10 550 palackot küldött útnak egy holland hajón Szentpétervár felé.
A vállalkozás kockázatos volt, de bevált. A szállítmány gyorsan elfogyott, ezért újabb 12 780 palackot küldtek Oroszországba. A Clicquot hamar népszerű lett az arisztokrácia körében, és a hagyomány szerint I. Sándor cár is a ház rajongójává vált. Mire Európa lassan maga mögött hagyta a napóleoni háborúkat, Clicquot már megszerezte magának az egyik legfontosabb külföldi piacot.
Az üzletasszony élete végéig figyelemmel kísérte a vállalat ügyeit, és amikor a piacon hamisított Clicquot-palackok jelentek meg, bíróságra vitte az ügyet. Barbe-Nicole Clicquot 1866-ban halt meg. Ekkor vállalata már évente mintegy 750 ezer palackot értékesített, az általa bevezetett pezsgőkészítési eljárások közül pedig több alapelve ma is része a champagne világának.
Olvasd el ezt is!