Bajusza és összenőtt szemöldöke miatt rajongtak a perzsa hercegnőért
Az interneten évek óta keringenek Tadzs al-Szaltáne fényképei, amelyeken bajusza és összenőtt szemöldöke különösen feltűnő. A 19. századi Perzsiában ezek a vonások a női szépségideál részét képezték, a hercegnő köré később azonban egy ennél jóval vadabb legenda is épült: eszerint tizenhárom visszautasított kérő végzett magával. Erre nincs bizonyíték, Tadzs al-Szaltáne valódi élete viszont így is figyelemreméltó volt.
A történetet sem az emlékiratai, sem a róla fennmaradt korabeli feljegyzések nem támasztják alá. Fontos kiemelni, hogy már a „Kádzsár hercegnő” elnevezés is félrevezető.
A Kádzsár-dinasztia 1794 és 1925 között uralta Perzsiát, a virális összeállítások pedig gyakran több udvari nő portréját keverik össze. A történet főszereplőjeként legtöbbször Tadzs al-Szaltánét, Nászer ad-Dín sah egyik lányát nevezik meg.
Az 1884-ben, Teheránban született hercegnő a Kádzsár-kor egyik legismertebb nőalakjává vált, írja az Iranica. Hírnevét elsősorban emlékiratainak köszönheti, amelyekben kivételes nyíltsággal írt a királyi udvar zárt világáról, saját boldogtalan házasságáról és a nőkre nehezedő társadalmi korlátokról. A mű hitelességét ugyan többen vitatták, életének számos részletét más korabeli források is megerősítik.
Tadzs al-Szaltánét kilencéves korában jegyezték el, férjével pedig tizenhárom éves korától élt együtt. Később keserűen írta le, hogyan váltak a királyi lányok házasságai politikai alkukká, amelyekben az érintettek érzései alig számítottak. Férje hamar elhanyagolta, és több szeretőt tartott, kapcsolatuk pedig 1907-ben válással ért véget.
A hercegnő az érdekházasságok helyett a kölcsönös szeretetre és elköteleződésre épülő kapcsolatokat szorgalmazta. Több királyi nővel együtt tagja volt az alkotmányos forradalom idején működő egyik női szervezetnek, és egy olyan korban követelt nagyobb szabadságot a nőknek, amikor még az oktatáshoz és a közélethez való hozzáférésük is erősen korlátozott volt.
Élete későbbi szakaszában anyagi nehézségekkel küzdött, és több miniszterelnökhöz is levelet írt korábbi járadéka visszaállításáért. Valószínűleg 1936-ban halt meg Teheránban, viszonylagos ismeretlenségben.
Olvasd el ezt is!