Egész életében rettegett, hogy megmérgezik, és igaza lett a svéd királynak

XIV. Erik 1533-ban született Stockholmban, a mára elpusztult Tre Kronor kastélyban. Apja, I. Gusztáv svéd király a dán uralom alól kiszakadó Svédország meghatározó uralkodója volt, Erik pedig legidősebb fiúként már gyermekkorától a trón várományosának számított. A később őrült királyként emlegetett férfi fiatalon Európa egyik legműveltebb hercege volt. Több idegen nyelven beszélt, történelmet, matematikát és hadtudományt tanult, zenélt és komponált is. Az asztrológia iránt is érdeklődött, ami később tragikus szerepet játszott az életében.

Erik már trónra lépése előtt nagyszabású terveket szőtt a házasságáról. Apja svéd nemesi családból választott volna számára feleséget, ő azonban európai hercegnőt, lehetőleg királynőt akart. Éveken át I. Erzsébet angol királynőnek udvarolt. Latinul írt neki leveleket, féltestvérét, Jánost Angliába küldte, sőt saját portréját is elküldte a királynőnek. 1560-ban személyesen is Angliába készült, az utazást azonban a rossz időjárás meghiúsította. Mire ismét útnak indulhatott volna, hírt kapott apja haláláról, ezért Anglia helyett Svédország felé vette az irányt, ahol elfoglalta a trónt.

Uralkodása első éveiben komoly külpolitikai terveket valósított meg. Svédország befolyását a Baltikum felé terjesztette ki, majd 1563-ban kitört az északi hétéves háború (más néven háromkorona-háború). A háború alatt tehetséges hadszervezőnek bizonyult, közben azonban egyre jobban elmérgesedett a viszonya a főnemességgel. Ezért egyre inkább úgy érezte, hogy a környezetében többen is a hatalmára törnek.

Gyanakvása saját családját sem kerülte el. Féltestvére, János finn herceg Erik akarata ellenére külpolitikát folytatott, és beházasodott a lengyel uralkodóházba. A király 1563-ban letartóztatta, majd négy évig fogságban tartotta. Ezen felül egyre inkább tartott a befolyásos Sture családtól is. A helyzetet tovább súlyosbította egy asztrológiai jóslat, amely állítólag arra figyelmeztette, hogy egy világos hajú férfi taszítja majd le a trónról. Erik úgy vélte, hogy a jóslat Nils Sturére vonatkozik.

Félelmei 1567-ben vezettek tragédiához. Május 24-én az uppsalai várban személyesen támadt rá a fogva tartott Nils Sturére, akit halálra késelt. Az ezt követő vérengzésben összesen hat ember vesztette életét, köztük Sture apja és testvére, valamint Erik egykori nevelője, Dionysius Beurreus. A király ezután elmenekült az erdőbe, ahol napokkal később paraszti ruhában találtak rá. Később megbánást mutatott, és megpróbált megegyezni az áldozatok családjával, de uralkodói tekintélye addigra súlyosan megrendült.

Erik magánélete egy másik konfliktust is okozott a svéd nemességgel. Beleszeretett az egyszerű családból származó Karin Månsdotterbe, aki fiatalon egy fogadóban szolgált. Kapcsolatukból gyermekek születtek, majd Erik feleségül vette és királynévá tette. A nemesség körében már korábban is rendkívül népszerűtlen uralkodó ezzel újabb ellenfeleket szerzett. 1568-ban féltestvérei, János és Károly fellázadtak ellene. Szeptember végére elfoglalták Stockholmot, Eriket pedig megfosztották a hatalmától.

A trónfosztott uralkodót egyik erődből a másikba szállították, részben azért, hogy hívei ne tudják kiszabadítani. A veszély valós volt, ugyanis támogatói a fogsága alatt több alkalommal is szervezkedtek a kimenekítésére. 1573-ban aztán III. János és Bengt Gylta írásban engedélyezte Erik őreinek, hogy mérgezzék meg a volt királyt, amennyiben kiszabadítására tett kísérlet veszélyeztetné a fogvatartását.

Erik 1577. február 26-án, 43 éves korában halt meg az Örbyhus várban. Egy későbbi történet szerint utolsó ételébe, egy tál borsólevesbe keverték a mérget, ennek részletei azonban nem bizonyíthatók biztosan. A mérgezés gyanúját viszont jóval nehezebb volt elvetni. Holttestét 1958-ban megvizsgálták, és a kutatók arra jutottak, hogy nagy valószínűséggel arzénmérgezés okozta a halálát.