Kutatás bizonyítja: a horoszkóp nem segít megtalálni az ideális partnert

Az asztrológia több ezer éves múltra tekint vissza, számos ókori civilizációban jelen volt valamilyen formában. A modern korban sem veszített vonzerejéből, sőt jelentős üzletággá vált: 2025-ben az iparág értékét nagyjából 3 milliárd dollárra becsülték. A horoszkópok egyik legnépszerűbb területe ma is a szerelem, azon belül is az a kérdés, hogy bizonyos csillagjegyek valóban jobban illenek-e egymáshoz.

Carlos Orsi tudományos újságíró What Science Says About Astrology című, 2026-ban megjelent könyvében többek között ezt a kérdést járja körül. A Live Science cikkében egy 2007-es kutatásra hivatkozik, amely az egyik legerősebb adatközpontú próbája volt az asztrológiai állításoknak. Ebben több mint 20 millió ember, vagyis körülbelül 10 millió pár adatait elemezte, hogy kiderüljön, kimutatható-e bármilyen kapcsolat a csillagjegyek és a romantikus kompatibilitás között.

Az asztrológiai hagyományok szerint az állatövön 60 vagy 120 fokra egymástól elhelyezkedő jegyek kedvezőbb párosításnak számítanak, míg a 180 fokos távolságra található és a derékszögben álló jegyeket gyakran erősen össze nem illő partnerekként értelmezik. Voas abból indult ki, hogy ha ezek az állítások igazak, akkor a valós párkapcsolatokban is mérhető nyomuknak kell lennie.

A kutatás logikája egyszerű volt: a Nap jegyük alapján az asztrológia bizonyos személyiségvonásokat társít az emberekhez. Ha ezek a tulajdonságok valóban befolyásolják a párkapcsolati működést, akkor a csillagjegyek szerinti vonzalomnak vagy taszításnak meg kellene jelennie a népességi adatokban is. Már csak azért is, mert a társadalomtudományi kutatásokból jól tudjuk, hogy az emberek gyakrabban választanak maguknak hasonló életkorú, végzettségű, társadalmi helyzetű, vallású vagy etnikai hátterű partnert.

Ez a pont azért lényeges, mert az asztrológusok gyakran azzal érvelnek, hogy a kizárólag napjegyekre épülő vizsgálatok igazságtalanok, hiszen egy teljes születési képlet sokkal összetettebb. Voas mintája azonban olyan nagy volt, hogy még egészen apró hatásoknak is ki kellett volna rajzolódniuk benne. Ha a napjegy csak 0,1 százalékban járulna hozzá a romantikus kompatibilitáshoz, 10 millió pár esetében már akkor is sokkal több „összeillő” párosnak kellett volna megjelennie a véletlenhez képest.

A kutató eredetileg azt szerette volna ellenőrizni, hogy az asztrológiai irodalom által kedvezőnek tartott jegypárok valóban gyakrabban fordulnak-e elő. Gyorsan kiderült azonban, hogy ebben sincs egyetértés: a különböző könyvek és weboldalak eltérő párosításokat tartanak szerencsésnek. Voas ezért végül nem egyetlen asztrológiai irányzat állításait tesztelte, hanem azt vizsgálta, van-e bármilyen csillagjegy-kombináció, amely a véletlennél gyakrabban vagy ritkábban fordul elő.

Az első eredmények enyhe többletet mutattak ki azoknál a pároknál, akik azonos csillagjegyben születtek, illetve azoknál is, akiknek egymás mellett volt a csillagjegyük. A véletlenhez képest körülbelül 22 ezerrel több azonos jegyű párt és további mintegy 5 ezerrel több szomszédos jegyű párt találtak. Egy felületes olvasatban ez akár az asztrológia igazolásának is tűnhetett volna.

Voas azonban tovább vizsgálta az adatokat, és hamar kiderült, hogy más furcsaságok is vannak. Az azonos hónapban született párok többlete még nagyobb volt, az azonos születésnapú párok aránya pedig 41 százalékkal volt magasabb annál, mint amit a véletlen alapján várni lehetett volna. A kutató szerint ez sokkal inkább adatbeviteli hibákra utalt, mint valós párválasztási mintázatra. A népszámlálási íveket ugyanis általában a háztartás egyik tagja tölti ki, és előfordulhat, hogy figyelmetlenségből vagy emlékezetből a saját születési dátumát írja be a házastárs adataihoz is.

További torzításokat is találtak. Gyanúsan sok születési dátum szerepelt január elsejeként, ami valószínűleg helyettesítő dátum lehetett, ha a pontos adat hiányzott. Megjelentek továbbá azonos napok eltérő hónapokban, illetve azonos hónapok eltérő napokkal. A döntő tesztet az adta, hogy a csillagjegyek időszaka és a naptári hónapok csak részben fedik egymást. Egy jegy időszakának első része mindig az egyik hónapba esik, a másik része pedig a következőbe. Így ellenőrizni lehetett, hogy egy március végén született személy nagyobb eséllyel alkot-e párt egy március elején született személlyel, aki ugyanabban a hónapban, de más jegyben született, vagy inkább egy április elején született emberrel, aki már más hónapban, de ugyanabban a jegyben jött világra.

Azokból a párokból, akik ugyanahhoz a csillagjegyhez tartoztak, de különböző hónapokban születtek, nem volt több a véletlen alapján várhatónál. Ezzel szemben az azonos hónapon belüli születési dátumoknál valóban megjelent némi többlet, ami jóval inkább a népszámlálási adatok pontatlanságával magyarázható.

A szomszédos jegyeknél látott enyhe többletre is találtak magyarázatot. A hiányzó vagy olvashatatlan adatok kiegészítésére az egyik partner születési dátumát egy hónap első napján, a másikét pedig a következő hónap első napján rögzítették. Amikor ezeket a mesterségesen pótolt adatokat kizárták az elemzésből, a szomszédos jegyek közötti többlet eltűnt. Voas kutatásának végkövetkeztetése így világos: a 10 millió pár elemzése nem mutatott ki asztrológiai hatást a romantikus kapcsolatokban. A mélyebb vizsgálat megmutatta, hogy a látszólagos összefüggést valószínűleg hibás vagy pótolt adatok okozták.