Az asztrológia valójában egy ősi rendszer, amit a modern horoszkóp tett hiteltelenné

Az asztrológia több ezer éves múlttal bír, eredete az ókori Babilonba nyúlik vissza. Az emberek ekkor a csillagok mozgását követték nyomon, hogy megjósoljanak olyan fontos eseményeket, mint az időjárás, a termékenység, vagy akár a királyok sorsa. A Hold ciklusaitól kezdve a Nap járásáig minden égi jelenséget összekapcsoltak a földi történésekkel. A babiloniak képesek voltak meglepően pontosan előre jelezni például a napfogyatkozásokat, adatgyűjtéseik révén fejlődött ki az ókori csillagászat is.

Idővel az ókori görögök és indiai csillagászok felfedezték a Föld tengelyének lassú elmozdulását, a precessziót, ami az egész területet átformálta. Ennek eredményeként a nyugati asztrológia a csillagjegyek helyett évszakokra és születési időszakokra kezdett fókuszálni.

A 16-17. századi tudományos forradalmak idején a teleszkóp, a modern fizikai elméletek és a csillagászati felfedezések egyértelművé tették, hogy a bolygók és a csillagok nem a Föld körül keringenek. Sok asztrológus megpróbálta tagadni a tudományos bizonyítékokat, ez pedig jelentősen csökkentette hitelességüket.

A modern horoszkópok és asztrológiai alkalmazások elterjedése tovább erősítette ezt, miközben az asztrológia társadalmi és pszichológiai szerepe felerősödött. Érdekes módon az asztrológia ma is hordoz bizonyos tudományos elemeket: ilyen a születési időszak és a biológiai, pszichológiai ritmusok kapcsolata. Egyes kutatások rámutattak, hogy a születési hónap befolyásolhatja az egyén egészségét, hangulatát és egyes mentális betegségek kockázatát. A szezonális és környezeti tényezők tehát részben magyarázhatják azokat a mintázatokat, amelyeket az asztrológia évszázadok óta figyelembe vesz.