A koreai kurtizánok élete még a gésákénál is kegyetlenebb volt
A koreai kiszengeket gyakran emlegetik koreai gésákként is, de a hasonlat csak részben pontos. A Csoszon-dinasztia női előadóművészei zenét, táncot és költészetet tanultak, miközben sokuk életét állami nyilvántartás, öröklődő alacsony státusz és hivatali felügyelet határozta meg.
A kiszengek a koreai udvari és tartományi társas élet fontos, de kiszolgáltatott szereplői voltak. Előadásaikkal, műveltségükkel és társalgásukkal az előkelő férfiak világához kapcsolódtak, mégis a társadalmi ranglétra aljára sorolták őket. Bár sokan csak kurtizánként emlegetik őket, szerepük sokkal összetettebb volt annál, mint amit ez a kifejezés manapság sugall.
A Csoszon-korban a kiszengek a cshonmin réteghez tartoztak, vagyis a társadalom legalacsonyabb státuszú csoportjai közé. Helyzetük sok esetben anyáról lányra öröklődött, így egy kiszeng lánya gyakran maga is ugyanarra az életpályára kényszerült. A hatóságok nyilvántartásban vezették őket, a helyi hivatalnokok pedig felügyelték a munkájukat és mozgásterüket. A rendszerből ritkán lehetett kilépni, többnyire csak akkor, ha egy tehetős pártfogó megfizette a szabadság árát.
A tehetség ebben a világban egyáltalán nem jelentett szabadságot, legfeljebb valamivel jobb életesélyeket adott. A kiszengeket külön képzőintézményekben tanították zenére, táncra, költészetre, irodalomra és kifinomult társas viselkedésre. A legjobbak udvari eseményeken vagy tartományi hivatalnokok mellett szerepelhettek, mások alacsonyabb rangú helyeken teljesítettek szolgálatot. A különbség nagy volt, az alárendeltség mégis mindkét világban megmaradt.
Ez adja a történetük egyik legfájdalmasabb ellentmondását. A kiszengek között voltak nők, akik klasszikus műveltséggel rendelkeztek, hangszeren játszottak, verseket írtak, és olyan társaságokban mozogtak, ahová más nők be sem léphettek. Közben a saját életükről csak nagyon szűk keretek között dönthettek. A leghíresebbek közé tartozott Hvang Dzsini, a 16. századi költő és előadóművész, akit a koreai irodalmi emlékezet elsősorban szidzsoversei miatt őrzött meg. Alakja később irodalmi, filmes és televíziós feldolgozásokban is megjelent, de az ő esete inkább kivétel volt, mint általános sors. A legtöbb kiszeng neve nem maradt fenn, csak az a rend, amelyben éltek.
A kiszengek világáról fennmaradt történetek gyakran egy-egy női sorson keresztül mutatják meg ezt a közeget: gyerekkori képzéssel, rangvesztéssel, háborús kiszolgáltatottsággal és öröklődő társadalmi helyzettel. A biztosan kirajzolódó kép így is súlyos: a kiszengek művészi tudását bizonyos körökben megbecsülték, személyes szabadságukat viszont erősen korlátozták.
A japán gésák világát is zárt szabályok és hosszú képzés határozta meg, de a koreai kiszengek esetében az állami nyilvántartás, az öröklődő alacsony státusz és a hivatali felügyelet keményebb társadalmi keretet adott. Emiatt a két szerep közé nem lehet egyszerű egyenlőségjelet tenni, a kiszengek története viszont pontosan mutatja meg, hogyan fonódhatott össze művészet, rang és kényszer.
Olvasd el ezt is!