A tudósok szerint ezért lett az emberiség nagy része jobbkezes
Az emberiség egyik legfurcsább közös vonása, hogy túlnyomó többségünk ugyanazt a kezét használja. A jobbkezesség ma annyira természetesnek tűnik, hogy ritkán gondolunk rá evolúciós örökségként. Pedig éppen ez a hétköznapi adottság árulhat el sokat arról, hogyan kapcsolódhatott össze az emberré válás során a két lábon járás, az eszközhasználat és az agy fejlődése.
Az emberek mintegy 90 százaléka jobbkezes, és ebben erősen kilógunk a többi főemlős közül. Más majmoknál és emberszabásúaknál is előfordul, hogy egyes egyedek következetesen valamelyik kezüket részesítik előnyben, ám az emberéhez hasonló, fajszintű jobb oldali túlsúly más főemlősnél nem ismert. Néhány állat, például bizonyos pókmajmok és langurok mutatnak erősebb kézdominanciát, de az emberi arány így is kivételesnek számít.
A magyarázat egyik kulcsa a két lábon járás lehet, írja az IFLScience. Ahogy őseink egyre inkább két lábon jártak, a kezük fokozatosan felszabadult a közlekedés terhe alól, és új feladatokat kaphatott. Már nem a test megtámasztásában vagy a fákon való mozgásban volt rá szükség, hanem tárgyak megfogásában, eszközök használatában, finomabb mozdulatokban és gesztusokban. Ezeknél a feladatoknál előnyt jelentett, hogy az egyik kéz egyre pontosabbá és ügyesebbé vált.
A jobbkezesség így nem egyszerűen szokás, hanem az idegrendszer, a testfelépítés és az evolúciós alkalmazkodás közös lenyomata lehet. A kéz dominanciája akkor válhatott igazán fontossá, amikor az emberelődök számára az eszközhasználat, a tárgyak megmunkálása és a tudatosabb mozgássorok egyre nagyobb jelentőséget kaptak. Egy pattintott kőeszköz elkészítése vagy használata már olyan pontosságot kívánt, amelyben az ismétlődő, oldalhoz kötött mozgás előnyt adott.
Ehhez társulhatott az agy növekedése. Ahogy az emberi agy egyre nagyobbá és összetettebbé vált, a két agyfélteke bizonyos feladatai is jobban elkülönülhettek. Ez hatékonyabbá tehette azokat a mozgásokat, amelyeket következetesen ugyanazzal a kézzel végzünk. A jobb kéz előnye tehát nem önmagában alakulhatott ki, hanem a felegyenesedett járás, az eszközhasználat és az agyi specializáció hosszú, egymásra ható folyamatában erősödhetett meg.
Az emberelődöknél ez valószínűleg nem egyik pillanatról a másikra történt. A korai két lábon járó emberelődöknél, például az Ardipithecus és az Australopithecus esetében még gyengébb lehetett a kézdominancia. Később, a Homo nemzetség megjelenésével és az agyméret növekedésével a jobb kéz előnye is határozottabbá válhatott. A Homo erectusnál és a neandervölgyieknél már erősebb jobb oldali eltolódással számolnak a kutatók, míg a mai embernél ez a sajátosság válhatott a leglátványosabbá.
Egy fontos kérdés azonban továbbra is nyitva marad: ha az emberi fejlődés ennyire a jobb kéz használata felé tolódott, miért maradtak fenn a balkezesek? Erre ma sincs egyértelmű, végleges válasz. Éppen ez teszi izgalmassá a jelenséget: a jobbkezesség nem zárt evolúciós történet, hanem olyan apró, mindennapi adottság, amelyben egyszerre látszik a testünk múltja, az agyunk fejlődése és az emberi kéz rendkívüli alkalmazkodóképessége.
Olvasd el ezt is!