Alexandra David-Néel 1868-ban született Franciaországban. Fiatalon énekesnőként dolgozott, közben egyre mélyebben foglalkozott a keleti vallásokkal és filozófiával. 1911-ben Indiába utazott, majd Szikkimben folytatta tanulmányait. Itt került közel a tibeti buddhizmushoz, és egyre erősebben vonzotta a szomszédos Tibet. Az ország ekkor szigorúan korlátozta a külföldiek belépését, a brit hatóságok pedig igyekeztek betartatni ezt a tilalmat. David-Néel ennek ellenére 1916 júliusában úgy döntött, hogy engedély nélkül az országba látogat. Az utazás során egészen Sigacéig jutott, ahol találkozott a pancsen lámával is. Amikor visszatért Szikkimbe, a brit hatóságok a tiltott utazás miatt kiutasították az országból.
A következő években inkább Japánban, Kínában és más ázsiai országokban utazott. Japánban találkozott Ekai Kawaguchi buddhista szerzetessel, aki elmesélte neki, hogy korábban kínai szerzetesnek álcázva jutott el Lhászába. David-Néel ekkor döntötte el, hogy hasonló módszerrel ő is megpróbál bejutni a városba.
Az állandó útitársa Aphur Yongden szikkimi szerzetes volt (aki később a fogadott fia lett). Eleinte karavánnal, szolgákkal és felszereléssel haladtak, ezért könnyen felismerték és visszafordították őket. Végül David-Néel idős tibeti koldusasszonynak öltözött, Yongden pedig a fiát alakította. Bár a felfedezőnő beszélt tibetiül, de túl választékosan ahhoz, hogy hitelesen játsszon egy szegény asszonyt, ezért az idegenekkel többnyire Yongden beszélt. David-Néel addig a háttérben imafüzért morzsolgatott és mantrákat mondott.
Az út hónapokig tartott és karaván sem kísérte őket. Hidegben és hóban haladtak át olyan vidékeken, amelyekről alig készültek térképek. Egy hóviharban hat napra elakadtak, ezalatt élelem nélkül maradtak. Végül 1924-ben elérték Lhászát. David-Néel koldusruhában vegyült el a zarándokok között, ezért senki sem ismerte fel benne az európai utazót. Mintegy két hónapot töltött a városban, mielőtt dél felé folytatta útját. Ő lett az első nyugati nő, aki ilyen módon bejutott a külföldiek elől elzárt tibeti fővárosba.
1925-ben visszatért Európába, ahol útja hamar ismertté tette. Később könyvben is megírta tibeti kalandját. David-Néel élete végéig foglalkozott a buddhizmussal és Ázsiával, 1969-ben, százéves korában halt meg Franciaországban. Néhány hónappal korábban még megújíttatta az útlevelét. Aki részletesebben is megismerné a kalandor rendkívüli tibeti útját, magyarul is elolvashatja beszámolóját, amely Utam Lhaszába címmel jelent meg.
Olvasd el ezt is!