A koporsók mindössze nagyjából 8-10 centiméter hosszúak voltak. A korabeli beszámolók szerint két nyolcas sorban helyezték el őket, felettük pedig egy harmadik sor egyetlen darabja feküdt. Úgy tűnt, mintha valaki valódi temetést rendezett volna a figuráknak. Hogy ki és miért, arra közel két évszázaddal később sincs biztos válasz.
A különös lelet természetesen azonnal megmozgatta a 19. századi közvélemény fantáziáját. A The Scotsman már néhány héttel a felfedezés után felvetette a boszorkányság lehetőségét: a lap szerint akár olyan mágikus szertartásról is szó lehetett, amelyben valakinek a képmását eltemetve próbálták annak halálát előidézni. A tárgyak vizsgálata azonban ennél jóval több részletet tárt fel. Minden kis koporsót egyetlen fadarabból vájtak ki, a fedeleket pedig apró szegekkel rögzítették.
A fennmaradt darabok skót fenyőből készültek. A faragás alapján készítőjük értett valamennyire a kézi munkához, de valószínűleg nem volt képzett asztalos. Az sem kizárt, hogy a koporsókon két különböző ember dolgozott. Még érdekesebb, hogy a bennük fekvő figurákat valószínűleg eredetileg egyáltalán nem halottak ábrázolására készítették.
A figurák szeme nyitva van, egyenesen álló testtartással és lapos talppal készültek, válluknál pedig mozgatható volt a karjuk. Mindez arra utal, hogy eredetileg játékkatonák lehettek. Valaki azonban később halottakká alakította őket. Egyes figuráknak hiányzott a karjuk, ráadásul a koporsók mérete alapján valószínű, hogy néhány esetben azért távolították el azokat, hogy a játékok egyáltalán beleférjenek.
Ezután apró halotti leplekbe csavarták őket, koporsóba fektették, majd eltemették a sziklaüregben. A textilek anyaga és varrása alapján a temetés a 19. század elején történhetett, vagyis elképzelhető, hogy a figurák mindössze néhány évvel a megtalálásuk előtt kerültek a barlangba. De miért rendezett valaki 17 játékkatonának ilyen gondos temetést?
A korabeli lapok kevésbé természetfeletti magyarázatokkal is előálltak. Az egyik szerint Szászországban létezett olyan szokás, amelynek során jelképesen eltemették azok képmását, akik távoli vidéken haltak meg, és testüket nem lehetett hazaszállítani. Egy másik beszámoló szerint tengerészek körében is ismert lehetett hasonló hagyomány: ha valaki odaveszett a tengeren, és holtteste nem került elő, családja egy figura segítségével tarthatott számára jelképes keresztény temetést. Eszerint az Arthur's Seat apró koporsóiban fekvő alakok akár 17 valódi halottat is jelképezhettek, akiknek a testét soha nem tudták rendesen eltemetni. Csakhogy Edinburgh történetében akad egy másik, jóval hátborzongatóbb történet is, amelyben éppen 17 holttest szerepel.
1827-ben William Burke és William Hare egy természetes halállal elhunyt férfi holttestét adta el Robert Knox anatómusnak. Miután rájöttek, mennyi pénzt kaphatnak egy testért, a következő hónapokban további 16 emberrel végeztek, hogy a holttesteket szintén eladhassák Knoxnak. Így összesen 17 ember maradványai kerültek az anatómushoz. Nagyjából egy évtizeddel később pedig ugyanabban a városban előkerült 17 apró koporsó.
Az egybeesés miatt felmerült, hogy a figurák Burke és Hare áldozatait jelképezhették, és valaki így próbált számukra legalább szimbolikus temetést biztosítani. Az elméletnek azonban komoly gyenge pontja van: Burke és Hare áldozatai között több nő is volt, miközben a fennmaradt figurák mind férfiaknak, feltehetően katonáknak tűnnek. Semmilyen közvetlen bizonyíték nincs arra sem, hogy a koporsók valóban a hírhedt gyilkosságokhoz kapcsolódnának.
A megtalált 17 darab közül sok már röviddel a felfedezés után elveszett vagy megsemmisült. Napjainkra mindössze nyolc eredeti koporsó maradt fenn, amelyeket a Skót Nemzeti Múzeum őriz. A történet 2014-ben kapott még egy különös fordulatot. A múzeumhoz egy névtelen csomag érkezett, benne egy újabb apró koporsóval és figurával. Ez azonban nem elveszett eredeti volt, hanem modern másolat. A hozzá mellékelt üzenet a nyolc fennmaradt darabra utalt, és Robert Louis Stevenson A hullarabló című novellájából idézett – ezzel ismét Burke és Hare története felé terelve a figyelmet.
Hogy az eredeti 17 figurát boszorkányság miatt, valódi halottak emlékére vagy egészen más okból temették el, továbbra sem tudjuk. Aki elhelyezte őket az Arthur's Seat sziklái között, valószínűleg magával vitte a titkot a sírba.
Olvasd el ezt is!