Éhség, kannibalizmus és boszorkányok: a Jancsi és Juliska sötét háttere
Jancsi és Juliska történetét senkinek sem kell bemutatni: a mézeskalács-ház, a boszorkány és az erdőben magukra hagyott testvérek története az esti mesék egyik legismertebbje. A Grimm fivérek által lejegyzett mese mögött valószínűleg nem megtörtént eset áll, motívumai azonban a korabeli Európa nagyon is valós félelmeiből táplálkozhattak. Az éhínség, a magára hagyott gyermekek és a boszorkányüldözés egyaránt alakíthatta a mese évszázadokon át formálódó világát.
Jacob és Wilhelm Grimm a 19. század elején kezdték összegyűjteni a német nyelvterületen élő történeteket. Munkájukat részben az ösztönözte, hogy a napóleoni háborúk idején veszélyben érezték a német kulturális örökséget. Meséiket eredetileg elsősorban tudósoknak és a népi hagyományok iránt érdeklődő felnőtteknek szánták, ezért a korai változatokban jóval több erőszak és nyugtalanító részlet szerepelt, mint a későbbi gyermekkönyvekben.
A Jancsi és Juliska történetét a Grimm testvérek Dorothea Wildtól hallották, aki később Wilhelm Grimm felesége lett. A történetet többször átdolgozták, vallásosabb és erkölcsi szempontból egyértelműbb elemekkel egészítették ki, az alaphelyzet azonban változatlan maradt.
A mese egy családdal indul, amely étel nélkül marad. Az anya ráveszi férjét, hogy vigyék gyermekeiket az erdő mélyére, ahol vagy eltévednek, vagy vadállatok áldozatául esnek. Jancsi először kavicsokkal jelöli meg az utat, így testvérével hazatalál. Másodszor kenyérmorzsákat szór el, ezeket azonban felcsipegetik a madarak.
A gyerekek három napig bolyonganak az erdőben, majd rátalálnak egy kenyérből és süteményből készült házra. Az ott élő idős asszony ennivalóval kínálja őket, később azonban kiderül, hogy boszorkány, aki gyermekeket hizlal fel, hogy aztán megegye őket. Jancsit bezárja, Juliskát pedig munkára kényszeríti. A lány végül a kemencébe löki a boszorkányt, majd testvérével magukhoz veszik annak kincseit és hazatérnek. Otthon megtudják, hogy anyjuk időközben meghalt, a megszerzett ékszerek miatt pedig többé nem kell nélkülözniük.
A gyermekek elhagyásáról szóló rész a nagy európai élelmiszerhiány tapasztalatát idézheti. Az 1315-ben kezdődő nagy éhínség idején tartós esőzések pusztították el a termést, miközben a gabona és más alapvető élelmiszerek ára jelentősen megemelkedett. A gyorsan növekvő lakosság jelentős része éhezett, a legszegényebb családok pedig kétségbeejtő döntésekre kényszerültek.
Egyes történeti beszámolók a gyermekek magára hagyásáról és szélsőséges esetekben kannibalizmusról is említést tesznek. Bár szinte biztos, hogy történtek hasonló tragédiák, az ilyen esetek rendkívüli válsághelyzetekhez kapcsolódtak, és éppen szokatlanságuk miatt kerülhettek be a krónikákba.
Arra sincs biztos bizonyíték, hogy Jancsi és Juliska története közvetlenül az 1315 és 1317 közötti éhínség után keletkezett volna. A történetet csak évszázadokkal később jegyezték fel, és addig számtalan alkalommal változhatott. Az éhező család, az elhagyott gyermekek és az élelemből épült ház ugyanakkor egyértelműen olyan társadalmi tapasztalatokat idéz, amelyek a középkori és kora újkori Európában ismerősek lehettek.
A boszorkány alakja szintén valós történelmi félelmekből táplálkozott. A német területeken a kora újkorban zajlottak Európa legsúlyosabb boszorkányperei. A vádlottak között nők, férfiak, idősek és gyermekek egyaránt voltak. A kínvallatások hatására tett beismerések újabb neveket és vádakat eredményeztek, egyes térségekben pedig egész közösségeket sodortak veszélybe.
A Grimm testvérek későbbi kiadásaiban a gyermekeket elhagyó édesanya mostohaanyaként lépett elő. Ez a módosítás több mesében is megfigyelhető. A mostoha alakjára könnyebb volt ráruházni a kegyetlenséget, miközben az anyaság eszményét érintetlenül hagyhatták. A motívum elterjedésében az is szerepet játszhatott, hogy a szülést akkoriban korántsem tudták olyan kockázatmentesen levezényelni, ami miatt az újraházasodás és a mozaikcsaládok is jóval gyakoribbak voltak, mint napjainkban.
Hasonló történetek Európa más részein is fennmaradtak. Olasz és francia mesékben ugyancsak megjelennek az erdőben hagyott testvérek, az eltűnő nyomok, az emberevő szörnyek és a kemencéhez kapcsolódó menekülés. Ez arra utal, hogy a Jancsi és Juliska számos, egymással rokonságban álló történet motívumait őrzi.
A mese tehát nem tekinthető igaz történetnek. Olyan világ emlékét hordozza, amelyben az éhezés, a magas gyermekhalandóság és az elhagyástól való félelem a mindennapok része lehetett. A boszorkány és a mézeskalács-ház meseszerű alakot adott ezeknek a tapasztalatoknak, miközben a történet végül azt ígéri, hogy a kiszolgáltatott gyermekek saját leleményességükkel még a legreménytelenebb helyzetből is kijuthatnak.
Olvasd el ezt is!