A kannibalizmus a középkorban nagyon is valós problémát jelentett
A középkort gyakran romantikus képekben idézzük fel: lovagok, várak, tornák. A korabeli források azonban egy jóval nyersebb világot mutatnak, ahol a háborúk, ostromok és éhínségek mindennaposak voltak. Ezekben a szélsőséges helyzetekben időről időre olyan jelenségek is megjelentek, amelyekről ritkán esik szó: a kannibalizmus dokumentált valóság volt.
A leggyakrabban az éhezés kényszere vezetett ide. A 14. századi Franciaországban több, akár éveken át tartó éhínséget is feljegyeztek, és hasonló helyzetek Angliában is előfordultak. Ostromok idején – különösen a keresztes hadjáratok során – a bekerített közösségek teljesen elszigetelődtek az utánpótlástól. Ilyenkor az éhség fokozatosan bontotta le a társadalmi normákat.
Az egyik legismertebb eset az 1098-as maarrai ostromhoz köthető, az első keresztes hadjárat idején. Fulcherius Carnotensis krónikás beszámolója szerint a keresztesek annyira kimerültek az éhezéstől, hogy a halott ellenség testéből vágtak le darabokat, majd megsütve fogyasztották el. A leírás megrázó, és jól érzékelteti, milyen helyzetekben születtek ezek a döntések: a túlélés határán.
Hasonló jelenetek más ostromok során is előfordultak. A 6. század elején, Amida városának elfoglalása után egy szír krónika arról számol be, hogy az éhező lakosság egy része titokban embereket ölt, hogy táplálékhoz jusson. Amikor a helyzet végképp tarthatatlanná vált, már a halottak húsának fogyasztását is nyíltan eltűrték. A beszámoló szerint sokan ekkorra már minden elérhető anyagot megpróbáltak elfogyasztani.
Az éhínség békésebb időszakokban is hasonló reakciókat válthatott ki. A 6. századi Itáliából származó források például olyan falvakról írnak, ahol a lakosság tömegesen pusztult el, és egyes beszámolók szerint két nő több embert is megölt, majd elfogyasztott. Ezek az esetek ritkák, és gyakran torzítva jelennek meg a krónikákban, mégis jelzik, milyen végletekig fajulhatott a helyzet.
A jelenség egy másik, kevésbé ismert oldala a gyógyászathoz kapcsolódik. A középkori gondolkodásban az emberi test egyes részeinek gyógyító vagy mágikus erőt tulajdonítottak. A vér fogyasztását vagy bizonyos szervek felhasználását egyes betegségek kezelésére alkalmasnak tartották, és ezek a gyakorlatok a korabeli orvoslás és hiedelemvilág részét képezték.
A források értelmezésekor óvatosságra van szükség. A krónikák sokszor propagandaeszközként is működtek, különösen háborús helyzetekben, ahol az ellenség démonizálása bevett gyakorlat volt. Ennek ellenére az egymástól független beszámolók ismétlődő mintázatai arra utalnak, hogy a kannibalizmus valóban jelen volt a középkori Európában és a környező térségekben.
Olvasd el ezt is!