VIII. Henrik fiatalon sportos életet élt, és rendszeresen részt vett lovagi tornákon. Ezek a versenyek azonban veszélyesek voltak, és a király több sérülést is szerzett. Az egyik legsúlyosabb baleset 1536 januárjában történt, amikor egy greenwichi tornán teljes páncélzatban leesett a lováról úgy, hogy az állat is ráborult. A beszámolók szerint mintegy két órára elvesztette az eszméletét. A király lábán ekkor már évek óta sebek voltak. Egy korábbi sérülése miatt 1527-ben műtétre is szüksége volt, a fekélyek azonban később sem gyógyultak meg teljesen. Az 1536-os baleset tovább rontott az állapotán, a sebek pedig egyre gyakrabban elfertőződtek.
A fájdalom miatt az uralkodó mozgása fokozatosan beszűkült. Mivel korábban sokat sportolt, az életmódváltás gyorsan meglátszott rajta. Derékbősége állítólag 35 hüvelykről 54 hüvelykre nőtt, vagyis körülbelül 89 centiméterről 137 centiméterre. Közben továbbra is kiadósan étkezett. A korabeli feljegyzések szerint az étrendje rendkívül bőséges volt, és nagy mennyiségű húst, valamint bort fogyasztott.
Mivel közben egyre kevesebbet tudott mozogni, ez gyors súlygyarapodáshoz vezethetett. Köszvény, emésztési problémák és visszatérő fertőzések is gyötörték, a lábán lévő sebek pedig állandó fájdalmat okoztak. Az orvosok nem ismerték a fertőzések valódi okát. A sebeket felvágták, kiégették, és különféle kenőcsökkel kezelték. A beavatkozások azonban nem oldották meg a problémát, és újabb fertőzések is kialakulhattak.
VIII. Henrik 1547. január 28-án, 55 éves korában halt meg a londoni Whitehall-palotában. Halálának pontos oka nem ismert. A későbbi magyarázatok között veseelégtelenség, tüdőembólia, valamint a szervezetét érintő súlyos fertőzések is szerepelnek. Holttestét Windsorba vitték, ahol a Szent György-kápolnában temették el. Az út során a koporsó egy éjszakára a Syon House-ban maradt. Ehhez a megállóhoz kapcsolódik az a történet, amely később VIII. Henrik halálának egyik legismertebb legendájává vált.
1888-ban Alfred Nutt építész és művész a windsori királyi sírboltban járt, ahol I. Károly ereklyéinek visszahelyezése miatt felmérte a koporsók elrendezését. Munka közben VIII. Henrik koporsóján is sérüléseket vett észre. Úgy látta, hogy a koporsó belülről szakadhatott szét. Ez újabb alapot adott annak a legendának, amely szerint a király holtteste felrobbant a koporsóban. Más magyarázatok szerint azonban a sérülésnek sokkal egyszerűbb oka lehetett. Elképzelhető, hogy a nehéz koporsót elejtették a temetésre vezető úton. Más magyarázat szerint csak 1649-ben sérült meg, amikor I. Károly koporsóját ugyanabban a sírboltban helyezték el.
Olvasd el ezt is!