„10 dolog, amit minden nárcisztikus csinál.” „5 jel, hogy neked is traumatikus gyerekkorod volt.” „7 tipp, hogyan kezeld a toxikus partnered.” Ismerősen csengenek ezek a címek? Ilyeneket és ezekhez hasonlókat ma már szinte lehetetlen elkerülni az interneten. A bennük szereplő pszichológiai kifejezések a mindennapi beszélgetéseinkbe is beszivárogtak, és egyre gyakrabban próbáljuk a segítségükkel megmagyarázni saját érzéseinket és mások viselkedését. Ennek természetesen pozitív oldala is van, hiszen azt is jelenti, hogy a mentális egészségünkről ma már nyíltabban beszélünk. De vajon attól, hogy egyre több ilyen fogalmat ismerünk, tényleg képesek leszünk közelebb kerülni önmagunkhoz és másokhoz?
A jelenséget angolul „therapy-speak” néven emlegetik, ami a terápiás szókincs hétköznapi használatára utal. Bár már jóval a közösségi média megjelenése előtt jelen volt a köznyelvben, az elmúlt években a rövid videók, az önismereti podcastok és a mentális egészséggel foglalkozó oldalak új lendületet adtak a terjedésének. Közben egyes fogalmak jelentése is kitágult. Ezt a folyamatot Nick Haslam ausztrál pszichológus 2016-ban megjelent tanulmányában concept creep néven írta le. A kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos, ártalmakkal és pszichés problémákkal kapcsolatos kifejezéseket idővel új típusú, illetve enyhébb tapasztalatok megnevezésére is használni kezdtek. A jelentésbővülésnek persze megvannak az előnyei is. A bántalmazás fogalmába például ma már a lelki abuzálás különböző formáit is beleértjük, így könnyebben felismerhetjük a korábban sokszor elbagatellizált eseteket. Ugyanakkor a túlzott általánosítás miatt könnyen összemosódhatnak az egészen eltérő súlyú helyzetek.
– fejtette ki Szmolka Orsolya pszichológus, család- és párterapeuta.
Egy 2024-ben végzett magyar kutatás is rámutat arra, milyen könnyen ismerhetünk magunkra vagy másokra egy általános pszichológiai leírásban. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság megbízásából a szakemberek egy fiktív mentális zavart találtak ki, amelynek a Virtuális Identitás Disszociációs Zavar (VIDZ) nevet adták. A vizsgálathoz készített rövid videókban olyan, a fiatalok körében gyakori, hétköznapi viselkedéseket mutattak be a zavar tüneteiként, amelyek önmagukban nem utalnak mentális betegségre.
Hasonló kérdést vizsgált egy 2025-ben publikált amerikai kutatás is, amelyben 490 egyetemi hallgatót három csoportra osztottak. Az első csoport szakmailag pontos, a második félrevezető ADHD-információkat tartalmazó, a kutatáshoz készített TikTok-videókat nézett, a harmadik csoport tagjai pedig az ADHD-hoz nem kapcsolódó képsorokat láttak. A félrevezető videókat néző hallgatók a megtekintésük után kevésbé pontosan ismerték fel az ADHD-val kapcsolatos tényeket, mégis magabiztosabbak lettek a tudásukban. A jelenséggel Szmolka Orsolya a munkája során is találkozik: egyes kliensei az interneten olvasottak alapján már saját magukat diagnosztizálva érkeznek hozzá.
Van valami megnyugtató abban, amikor egy-egy pszichológiai kifejezés hallatán magunkra ismerünk, mert úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül a nehézségeinkkel. A gond ott kezdődik, amikor ezt a felismerést végleges és megmásíthatatlan válasznak tekintjük, emiatt pedig nem is próbálunk mélyebbre ásni.
– hangsúlyozta a szakértő, aki szerint ilyenkor a saját felelősségünkről is könnyen megfeledkezhetünk. Ahelyett, hogy megvizsgálnánk, miért reagálunk bizonyos helyzetekben túl hevesen, és min lenne érdemes változtatnunk, egyszerűen elintézzük annyival, hogy ilyenek vagyunk.
Egyre több pszichológiai kifejezést használunk akkor is, ha a párkapcsolatunkról van szó. Elég, ha a párunk néhány tulajdonságára ráismerünk egy félperces videóban, és máris úgy érezhetjük, tudjuk, mi a baj vele: rásütjük, hogy nárcisztikus, elkerülő kötődésű vagy érzelmileg éretlen, miközben ezeknek a szavaknak a valódi jelentését gyakran mi sem értjük igazán. Pedig néhány hasonló vonás még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek a jelzők valóban igazak rá. Ha azonban egyszer kialakult bennünk ez a kép a másikról, később könnyen minden megnyilvánulását úgy értelmezzük, hogy az megerősítse a feltételezésünket.
Az ilyen típusú kifejezéseket ráadásul olykor a vitáinkban is egymás ellen fordítjuk. Előfordulhat például, hogy a párunk, ismerősünk egyszerűen másként emlékszik egy történetre, mi mégis „gaslightinggal“ (a másik emlékeinek és valóságérzékelésének módszeres megkérdőjelezésével) vádoljuk. Máskor, amikor elmondja, hogy megbántottuk, azzal hárítunk, hogy csak a feldolgozatlan traumái miatt reagál így. A terápiás nyelvezet ilyen használatát angolul weaponized therapy-speak néven emlegetik, ami arra utal, amikor az ilyen típusú fogalmakat a másik féllel szemben egyfajta fegyverként használjuk fel. Szmolka Orsolya tapasztalata szerint, ha a pszichológiai fogalmakat a másik viselkedésének megértése helyett a saját álláspontunk igazolására használjuk, az könnyen tovább mélyítheti a konfliktust.
Az interneten elérhető pszichológiai tartalmaknak természetesen megvan a maguk helye és haszna. Egy-egy videó vagy cikk segíthet más szemszögből megvilágítani a saját nehézségeinket, de fontos, hogy ne elégedjünk meg a gyors válaszokkal. A kritikus gondolkodás része, hogy mérlegeljük, mennyire megalapozottak az olvasottak, és valóban illenek-e a saját helyzetünkre. Szmolka szerint azt is érdemes figyelembe venni, ki készítette az adott tartalmat, milyen szakmai háttérrel rendelkezik, és mire alapozza az állításait. Mit tegyünk tehát, ha egy-egy leírásban magunkra ismerünk?
– fejtette ki a szakértő. A pszichológiai kifejezések segíthetnek jobban megérteni önmagunkat, de nem helyettesítik az önismereti munkát. Érdemes kiindulópontként tekinteni rájuk: olyan lehetőségként, amely kérdéseket vet fel, és segít közelebb kerülni saját működésünk megértéséhez.
Olvasd el ezt is!