VIII. Henrik megölette volna Katalint, egyetlen mondat mentette meg
VIII. Henrik feleségének lenni önmagában sem számított életbiztosításnak, Parr Katalin azonban minden elődjénél jobban tudhatta, milyen vékony jégen táncol. A király hatodik felesége 1546-ban vallási nézetei miatt került célkeresztbe, ellenfelei pedig odáig jutottak, hogy megszerezték a letartóztatási parancsát. Katalin előtt ekkor már nagyon is ismerős lehetett a forgatókönyv: a Tower, egy koncepciós eljárás, majd a halál következett volna. Végül azonban egyetlen ügyesen levezényelt beszélgetéssel sikerült visszafordítania VIII. Henriket.
Parr Katalin 1543-ban lett VIII. Henrik hatodik és egyben utolsó felesége. A király ekkor már túl volt két érvénytelenített házasságon, két feleségének kivégzésén, Jane Seymour pedig gyermekágyi komplikációk következtében halt meg. Katalin pontosan tudhatta tehát, hogy a királynéi cím korántsem jelent sérthetetlenséget.
A művelt, több nyelven beszélő Katalin ráadásul politikailag sem maradt jelentéktelen háttérszereplő. Amikor Henrik 1544-ben Franciaországban hadakozott, feleségét régenssé nevezte ki, így egy időre jelentős hatalom került a kezébe. Vallási kérdésekben is határozott véleménye volt, és a protestáns reformok iránti rokonszenve egyre veszélyesebb ellenségeket szerzett neki az udvar konzervatív köreiben.
A Historic Royal Palaces beszámolója szerint 1546-ban Katalin ellenfelei, élükön Stephen Gardiner winchesteri püspökkel, komoly lépésre szánták el magukat. A királyné környezetében tiltott protestáns könyvek után kutattak, és megpróbálták kapcsolatba hozni Anne Askew prédikátorral is, akit eretnekség miatt bebörtönöztek és megkínoztak. Askew azonban nem volt hajlandó Katalint vagy annak udvarhölgyeit bemártani. Gardiner emberei ennek ellenére elegendőnek ítélték a helyzetet ahhoz, hogy VIII. Henrik elé vigyék az ügyet.
Csakhogy a dokumentum még azelőtt kiszivárgott, hogy végrehajthatták volna. Katalin támogatói tudomást szereztek róla, a királyné pedig azonnal felismerte, hogy nincs sok ideje.
A történet szerint ágynak esett, VIII. Henrik pedig hamarosan meglátogatta. Katalin ekkor teljesen más hangot ütött meg, mint korábbi vallási vitáik során. Azt állította, hogy soha nem akarta kioktatni férjét hitbéli kérdésekben. Éppen ellenkezőleg: azért vitatkozott vele, hogy tanulhasson tőle, illetve azért, hogy beszélgetéseikkel elterelje Henrik figyelmét betegségeiről és fájdalmairól.
A taktika működött. Henrik megbékélt feleségével, és mire másnap megjelentek az emberek, akik Katalint a Towerbe vitték volna, már egészen más helyzet fogadta őket. A király feldühödött, és elküldte a saját parancsát végrehajtani érkező embereket. Katalin megmenekült.
A drámai történet részleteit nagyrészt John Foxe 1563-ban megjelent művéből ismerjük, ezért egyes mozzanatait a történészek óvatosan kezelik. Az azonban biztos, hogy Katalin protestáns kapcsolatai és nézetei miatt veszélyes helyzetbe került VIII. Henrik uralkodásának utolsó éveiben.
Végül ő lett az a feleség, aki túlélte VIII. Henriket. A király 1547 januárjában meghalt, Katalin pedig később hozzáment régi szerelméhez, Thomas Seymourhoz. Henriket azonban csak másfél évvel élte túl: 1548 szeptemberében, néhány nappal első gyermeke megszületése után gyermekágyi lázban meghalt.
Olvasd el ezt is!