Thampitakkull Jakkree/Shutterstock
június 12., 2026  ●  Tudomány

A Himalájában ma is a szemünk előtt zajlik az emberi evolúció

Az emberi evolúcióra sokszor lezárt fejezetként gondolunk, pedig a Tibeti-fennsíkon élő közösségek példája látványosan mutatja, hogyan képes a testünk továbbra is tökéletesen alkalmazkodni olyan környezethez, amely komoly terhet ró a szervezetre. Egy kutatás szerint ezeknek a folyamatoknak a hatása az ott élő nők reproduktív sikerében is nyomon követhető.

Nagy magasságban alacsonyabb a légnyomás, ezért minden lélegzetvétellel kevesebb oxigén jut a szervezetbe, és kialakulhat az úgynevezett magaslati betegség. Ez hipoxiához vezethet, vagyis olyan állapothoz, amelyben a szövetek nem jutnak elegendő oxigénhez.

A Tibeti-fennsík magasabban fekvő területein azonban emberek ezrei élnek és boldogulnak évszázadok, sőt évezredek óta ilyen körülmények között.
Nepáli gyerekek
Fotó: Pavel Svoboda Photography/Shutterstock

A térségben hosszú ideje élő közösségekben olyan öröklődő élettani sajátosságok terjedtek el, amelyek segítik az oxigén hatékonyabb szállítását és felhasználását. Cynthia Beall antropológus évek óta vizsgálja, miként reagál az emberi szervezet az ilyen, különösen extrém életkörülményekre.

A magashegyi hipoxiához való alkalmazkodás azért izgalmas, mert a folyamat során a stresszhatás erős, jól mérhető, és az adott magasságban élő embereket hasonló módon érinti.

Beall és kutatócsoportja 2024 októberében publikált tanulmányában 417, 46 és 86 év közötti nőt vizsgált, akik egész életüket Nepál 3500 méter fölötti területein töltötték. A kutatók több testi és egészségügyi adatot rögzítettek, köztük a hemoglobinszintet, a hemoglobin oxigéntelítettségét, valamint azt is, hány élve született gyermekük volt. Ez utóbbi azért fontos, mert az evolúciós alkalmasság egyik mérhető jele a reproduktív siker – emlékeztet a ScienceAlert.

A vizsgálatban részt vevő nők élve született gyermekeinek száma 0 és 14 között mozgott, az átlag 5,2 volt. Az eredmények azt mutatták, hogy a legtöbb gyermeket szülő nő hemoglobinszintje nem volt sem kiugróan magas, sem alacsony, hanem a vizsgált csoport átlagához közelített. Vérük oxigéntelítettsége ugyanakkor magasabb volt.

Nepáli család
Fotó: Marisa Estivill/Shutterstock

Ez azért lényeges, mert a túl sok hemoglobin besűrítheti a vért, ami nagyobb terhet ró a szívre. A tibeti magaslati alkalmazkodás egyik kulcsa az lehet, hogy a szervezet a hemoglobin-koncentráció szélsőséges növelése nélkül képes javítani az oxigénellátást. A kutatók szerint a legnagyobb előnyt nem a kiugróan magas hemoglobinszint jelenti, hanem egy köztes érték, amely magas oxigéntelítettséggel párosul.

A legmagasabb reproduktív sikerű nőknél más élettani sajátosságok is kirajzolódtak. Nagyobb volt a tüdő véráramlása, szívük bal kamrájának átmérője pedig meghaladta a csoport átlagát. Ez a szívüreg felel azért, hogy az oxigéndús vért a test többi részébe pumpálja. A tulajdonságok együtt hatékonyabb oxigénszállítást tehetnek lehetővé, ami nagy magasságban döntő előnyt jelenthet.

Már korábban is írtunk a kultúra jelentőségéről a témában, és ez ennél a tanulmánnyal is döntő szerepet játszik. A hosszabb ideje házasságban élő és fiatalon gyermeket vállaló nők számára nagyobb időkeret állhatott rendelkezésre a családalapításra. Ennek ellenére a testi jellemzők hatása akkor is kimutatható maradt, amikor ezeket a társadalmi tényezőket is figyelembe vették.

A Tibeti-fennsík példája azt mutatja, hogy az evolúció nem látványos, hirtelen átalakulások sorozata, inkább az apró, generációkon át továbbadott előnyökben nyilvánul meg. Aki jobban alkalmazkodik a környezetéhez, nagyobb eséllyel adja tovább tulajdonságait.

Nyitókép: Tibeti nők / Thampitakkull Jakkree/Shutterstock
Itt állíthatod be, hogy a Hamu és Gyémánt az elsők között legyen a Google keresőben

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!