Hatalmas változás zajlik az emberi evolúcióban – ráadásul a szemünk láttára

Több tudományos vizsgálat szerint a technológia, az orvostudomány és a társadalmi együttműködés ma gyorsabban old meg problémákat, mint ahogyan a genetikai evolúció képes lenne alkalmazkodni hozzájuk. Ez pedig alapjaiban alakíthatja át azokat a szelekciós hatásokat, amelyek hosszú távon meghatározzák az ember fejlődését. A kutatók szerint ez az eltolódás már mérhető, és akár gyorsulhat is. Tim Waring, a Maine-i Egyetem kutatója így fogalmazott erről:

A klasszikus evolúciós folyamat lassú és fokozatos. A genetikai változások generációról generációra halmozódnak, miközben a környezet „kiválasztja”, mely tulajdonságok segítik a túlélést. Jó példa erre a malária és a sarlósejtes gén kapcsolata: bizonyos régiókban ez a genetikai sajátosság védelmet nyújtott, így gyakoribbá vált.

A kultúra ugyanakkor mindig is része volt ennek a történetnek. A tejcukor lebontásának képessége például azokban a közösségekben terjedt el, ahol a tejtermelés és -fogyasztás a mindennapok részévé vált, míg egy elszigetelt kanadai populációban kimutatták, hogy a gyermekvállalás ideje genetikai szinten is eltolódott az elmúlt másfél évszázad során. A különbség ma inkább a tempóban rejlik, írja a ScienceAlert. Zachary Wood evolúcióökológus ezt a különbséget markánsan fogalmazta meg:

Ez a fordulat nem feltétlenül új genetikai alkalmazkodások megjelenését jelenti. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kultúra csökkenti vagy teljesen megszünteti azokat a kockázatokat, amelyek korábban szelektálták a túlélőket. A császármetszés például lehetővé teszi, hogy olyan esetekben is életben maradjanak az anyák és a csecsemők, amelyek egykor végzetesek lettek volna, a modern orvoslás pedig számos, korábban halálos betegség hatását tompítja.

A kutatók szerint ez egy lehetséges evolúciós átmenet jele. Waring azt állítja, egyre kevésbé az számít, milyen génekkel születünk, és egyre inkább az, milyen társadalmi és technológiai környezet vesz minket körül. Szerinte ma az életminőségünket egyre kevésbé határozza meg a biológiánk, és egyre inkább azok a kulturális rendszerek, amelyek körülvesznek minket. Ez a kép azonban nem teljesen egyértelmű. Egyes kutatók arra figyelmeztetnek, hogy ha a technológia tartósan „kivédi” a természetes szelekció hatásait, az hosszabb távon az evolúció működését is átalakíthatja. Felmerül az a lehetőség is, hogy az ember egyre inkább saját maga által létrehozott rendszerekre lesz utalva – egyfajta visszacsatolásként.