A nőstény tigris először Nepálban vált hírhedtté, ahol sorra támadt emberekre. A helyzet idővel annyira súlyossá vált, hogy a hatóságok végül a nepáli hadsereget is bevetették ellene. A katonáknak sem sikerült elejteniük az állatot, egy nagyszabású hajtással azonban ki tudták szorítani addigi területéről. A tigris átkelt a Nepál és India határvidékén húzódó Sarda folyón, majd Indiában, Champawat és a környező települések közelében folytatta a támadásokat. A helyiek életét éveken keresztül meghatározta az állattól való félelem: voltak olyan falvak, ahol az emberek napokon keresztül alig mertek kilépni az otthonaikból, miközben élelmiszerkészleteik egyre fogytak. A tigris elejtésére vérdíjat tűztek ki, és több vadász is megpróbálkozott vele, sikertelenül.
1907-ben végül Jim Corbettet kérték fel arra, hogy állítsa meg az emberevő tigrist. A később legendás vadásszá és természetvédővé váló férfi azonban egy feltételt szabott: azt kérte, hogy vonják vissza az állatra kitűzött vérdíjat. Corbett ugyanis nem egyszerűen kegyetlen ragadozóként tekintett a tigrisre. Úgy vélte, oka lehet annak, ha egy nagymacska természetes zsákmányai helyett emberekre kezd vadászni. Amikor megérkezett a környékre, a helyiektől igyekezett minél több információt szerezni, majd a tigris nyomait követve megállapította, hogy egy idősebb nősténnyel van dolga.
Nem sokkal később újabb halálos támadás történt. Corbett a friss nyomokat követve indult a tigris után, és egy sziklás, sűrű növényzettel borított szurdokig jutott. A terep azonban a ragadozónak kedvezett. Mivel közeledett a sötétedés, Corbett visszavonult, és másnapra új tervet dolgozott ki. A környékbeli falusiakat egy dombtetőn sorakoztatta fel, majd arra kérte őket, hogy fegyverekkel, edényekkel és kiabálással keltsenek minél nagyobb zajt. A cél az volt, hogy a tigrist kitereljék a sűrű növényzetből egy olyan területre, ahol Corbett tiszta lövéshez juthat. A terv végül működött.
Amikor a nőstény előbukkant a növényzetből, Corbett tüzet nyitott. Több lövést is leadott rá, majd miután kifogyott a lőszerből, egy másik fegyverrel folytatta a hajszát. A súlyosan megsebesített tigris végül összeesett és elpusztult. A tigris halálával véget ért az évek óta tartó rettegés, Corbett azonban csak ezután fedezte fel a történet egyik legfontosabb részletét.
Az állat vizsgálatakor kiderült, hogy a jobb oldali felső és alsó szemfoga is súlyosan sérült volt. Corbett szerint egy korábbi vadász lövése törte el a fogakat. A sérülés jelentősen megnehezíthette számára természetes zsákmányállatainak elejtését. Corbett ebből arra következtetett, hogy a nőstény ezért fordulhatott a könnyebben elejthető emberek felé. A Champawat-tigris története így nem csupán egy rendkívül veszélyes ragadozó históriája. Corbett értelmezésében egy ember által súlyosan megsebesített állatról is szólt, amely alkalmazkodni próbált ahhoz, hogy a korábbi módokon már nem tudott vadászni.
A tigrishez összesen 436 ember halálát kapcsolják. Corbett később több emberevő nagymacskát is elejtett, idővel pedig a természetvédelem elkötelezett támogatójává vált.
Olvasd el ezt is!