Az oroszlánnak is nekimegy és mérges kígyókra vadászik ez az apró ragadozó
Egy óriáskígyó szorításából kiszabadulva a legtöbb állat azonnal menekülőre fogná. A méhészborz viszont gyakran egyszerűen visszafordul, rátámad a kígyóra, majd zsákmányként magával viszi. Ez a viselkedés jól érzékelteti, hogyan maradhat életben egy apró ragadozó olyan környezetben, ahol nála sokkal erősebb ragadozók veszik körül.
A méhészborz első pillantásra nem tűnik félelmetes állatnak. Testmérete eltörpül az afrikai nagyragadozóké mellett, élőhelyén pedig oroszlánokkal, leopárdokkal, hiénákkal és afrikai vadkutyákkal osztozik. S ha mindez nem lenne elég, még mérges kígyók és skorpiók is veszélyeztetik. Egy ilyen környezetben a visszavonulás sokszor kevés, ezért a méhészborz gyakran támadással próbálja elbizonytalanítani ellenfelét.
Ez az oka annak is, hogy védekezés közben akár egy oroszlánnal is képes szembefordulni. Nyilvánvaló, hogy nincs reális esélye legyőzni egy nagymacskát, a váratlan agresszió azonban néha elég ahhoz, hogy a ragadozó megtorpanjon. A méhészborz túlélési esélyeit tovább növeli rendkívül vastag és laza bőre, főleg a hátán és a nyakán. Ha egy leopárd vagy oroszlán megragadja, szinte bármilyen helyzetből képes úgy csavarodni, hogy visszaharapjon támadójára.
Hosszú karmai és erős állkapcsa szintén komoly fegyvert jelentenek, valódi hírnevét azonban részben a mérges állatokkal szembeni ellenálló képessége alapozta meg. A méhészborz skorpiókra és kígyókra is vadászik, köztük kobrákra és fekete mambákra. A kutatások szerint bizonyos kígyómérgekkel szembeni ellenállását egy genetikai alkalmazkodás segíti: izmainak egyik acetilkolin-receptora úgy módosult, hogy a bénulást okozó α-neurotoxinok nehezebben tudnak hozzákapcsolódni. Emiatt a méreg ideg-izom működést blokkoló hatása jóval kevésbé érvényesülhet nála. Megfigyeltek olyan esetet is, amikor egy megmart példány egy időre mozdulatlanná vált, később azonban magához tért, majd tovább fogyasztotta zsákmányát.
A fizikai adottságok mellett az intelligencia is fontos szerepet játszik a méhészborz túlélésében: ügyes problémamegoldók, tárgyakat is felhasználhatnak céljaik eléréséhez, fogságban pedig kifejezetten nehéz őket egy helyen tartani. Ásnak, másznak, különböző tárgyakat mozgatnak, és meglepő leleményességgel keresik a kijutás vagy az élelem megszerzésének módját.
Mindez könnyen keltheti azt a benyomást, hogy a méhészborz szinte sebezhetetlen, pedig ez messze nincs így. Oroszlánok és leopárdok végezhetnek vele, a vakmerő védekezés pedig nem jelent biztos túlélést. Éppen ez teszi igazán érdekessé. Nem azért fordul szembe nála jóval nagyobb ellenfelekkel, mert fölényben van, hanem mert kis termetű ragadozóként sokszor ez adja számára a legjobb esélyt a túlélésre.
Olvasd el ezt is!